A Porsche leghíresebb reklámjának története az 1983-as Le Mans-i 24 órás versenyen kezdődött, ahol a stuttgarti márka olyan megsemmisítő csapást mért a mezőnyre, amely szinte példátlan volt a motorsport történetében.

A kockás zászló lehullásakor az első tíz beérkező autóból kilenc Porsche 956-os volt. Egyedül a kilencedik helyre tudott befurakodni egy Sauber-BMW, minden más pozíciót a Porsche saját csapatai sajátítottak ki.

Bármelyik másik autómárka egy ekkora diadal után óriási, színes, pezsgődurrogatós hirdetéseket adott volna fel, amelyeken büszkén, csupa nagybetűvel hirdeti a történelmi győzelmet és a konkurencia letarolását. A Porsche marketingesei és a velük dolgozó zseniális reklámügynökség viszont azonnal meglátták a ziccert ebben a kilencedik helyben, és megértették, hogy a puszta kérkedés helyett a fanyar humor sokkal nagyobbat fog ütni.

Terveztek egy végtelenül letisztult, teljesen üres, kép nélküli fehér oldalt. Nem mutattak trófeákat, nem mutattak kockás zászlót és sárfoltos versenyautókat sem. Csupán egymás alá listázták az 1-től 10-ig tartó helyezéseket és a márkaneveket, ahol a Porsche név kilencszer ismétlődött, egyetlen BMW-vel a sor vége felé. A hirdetés tetejére pedig mindössze egyetlen, apró, elegáns mondatot írtak: Nobody's perfect, azaz Senki sem tökéletes.

Ez a húzás azonnal bevonult a reklámtörténelembe, mert egy zseniális fordított pszichológiára épített. A hirdetés első ránézésre egy bocsánatkérésnek vagy egy hiba elismerésének tűnt, ám a listát végigolvasva a közönség azonnal megértette az ironikus poént. A Porsche nem azért kért elnézést, mert kikapott, hanem azért, mert a totális dominancia közepette viccesen sajnálkozott azon, hogy véletlenül meghagyott egyetlen egy nyomorult helyet a konkurenciának.

Ez a fajta elegáns arrogancia elképesztő magabiztosságot sugárzott, a korabeli zsúfolt magazinok között pedig a hatalmas, üres fehér lap azonnal megragadta mindenki tekintetét, és máig a világ legértékesebb, legtöbbet emlegetett nyomtatott reklámplakátjává tette ezt a darabot.

És most, hogy eljutottunk a történet végére csak szeretném megkérdezni a tiszásokat, hogy a Matolcsy-féle ezermilliárdokkal mi a helyzet?

Áradjon!