Nem tudom, genetikai vagy tanult tulajdonság-e, de a nyugat-európai politikusok rögtön felvesznek egy kioktató, lenéző attitűdöt, ha közép-európaiak keverednek az útjukba. Ráadásul mindig elcsodálkoznak, ha ettől nem vágjuk magunkat feszes vigyázzba, és nem kedveljük őket.

Miközben elborzadva bélyegzik meg a nácik felsőbbrendűséget hirdető ideológiáját, ugyanazt a pökhendi gyakorlatot alkalmazzák, amelyben fel sem merül, hogy egyenrangú félként tárgyaljanak a Lajtától keletre eső népek képviselőivel. Ennek egyik jellemző példája volt a multicégek ismert márkáinak a keleti piacra szánt bizonyíthatóan gyengébb minősége, de az EU-s tisztségviselők mindennapi megnyilvánulásainak is alapvető eleme ez a hozzáállás. Ezt aztán a harmadik világból érkező bevándorlók is villámgyorsan eltanulják, a pakisztáni felmenőkkel bíró londoni főpolgármester vagy az indiai eredetű brit miniszterelnök is kiválóan elsajátította a gyarmatosítók gőgjét.

Legújabban az algériai származású nő, a belga külügyminiszter (mi az, hogy belga?; ismerjük a viccet: hová álljanak a belgák?), akarja megvonni Magyarországtól a szavazati jogot, és az elsőosztályú államok nevében világosítja fel a másodosztályút, hogy hol a helye.