2041-et írunk, csípős, igazi októberi reggel van. Hadházy bácsi, meglógva az otthonból, ápolói hanyagsága miatt ma újra a Várban kóborol és véletlenszerű elemeket helyez A-ból B-be. útját időről-időre fiatalos ötvenesek keresztezik, akik megfakult, lila zászlókkal és kedves, óvatos mozdulatokkal segítik az aggastyánt. róluk nem tudni, hogy kicsodák, túlmozgásuk alapján talán bölcsészek, bár az egyik elejtett mondatból kiderül, hogy alkalmi munkákból élnek.
szóval valóban bölcsészek. állítólag egykor országgyűlési képviselők voltak, de ezt a sztorit annyiszor hallották már eseti munkatársaik is, hogy amikor ezt újból felhozzák a bölcsészek, óvatos mosolyokkal és bólogatásokkal igyekeznek kifarolni a szituációból.

Hadházy bácsi ellenben lelkes, bár időnként szólni kell neki, hogy a kukákat ne próbálja elvenni a helyükről és ne kössön bele a dolgukra igyekvőkbe. miközben apránként eljutnak a Karmelitához, a Nap is kisüt.
az épület előtt egy rendőr áll, aki arcán némi megvetéssel, de nem különösebb érdeklődéssel fordul a tucatnyi érkező felé, akiket a bácsi vezet.
a szokásos, ugye, kérdi, kinyitja a számukra tervezett, tematikus játszótér ajtaját, majd órájára néz.
most ellesznek legalább 20 percet, amíg megérkeznek Hadházy bácsi ápolói.