️Nézzük meg, mitől és miért számított legitimnek a Habsburg-dinasztia uralkodása Magyarországon.
Izgi lesz, ígérem️

️ Mátyás és III. Frigyes 1463-ban kötötték meg a bécsújhelyi szerződést, amely persze Mátyás szempontjából valamelyest kényszerből született, de ez az érvényességét nem érinti, lévén Mátyás szabad akaratából döntött így. Így a Szent Korona a magyar királyhoz kerülhetett, ennek fejében Hunyadi ígéretet tett arra, hogy amennyiben törvényes fiúörökös nélkül hal meg, úgy a trón Frigyest vagy örököseit illeti. És arról nagyon sokan megfeledkeznek, hogy a megállapodás értelmében Frigyes már életében viselhette a magyar királyi címet, mivel Mátyást fiává fogadta.
A szerződést az országgyűlés is elfogadta.

️ 1491-ben járunk, amikor I. Miksa – ahogy az előbbiekből is láthattuk, jogosan – trónigénnyel lép fel II. Ulászlónál. (Annál az Ulászlónál, akivel aztán igazán kibabrált az utókor, valami tohonya, uralkodni képtelen királynak beállítva, aki regnálása alatt csak erjesztette a nemzetet, miközben pont az ellenkezője igaz, de ez most mellékes.) Ulászló újra ígéretet tett arra, hogy törvényes örökös hiányában a Habsburgoké a trón, később ezt egy ünnepélyes, kettős házassági szerződéssel megerősítette, amelynek keretében II. Ulászló fia, a későbbi II. Lajos feleségül vette Habsburg Máriát.

️ Ez azt jelentette, hogy II. Lajos halálakor I. Ferdinánd kezében kettő, de inkább három teljesen legitim, az országgyűlés és a főurak által is jóváhagyott szerződés volt, amivel felléphetett trónigénye érvényesítésére. Azt pedig csak említés szintjén tegyük hozzá, hogy 1687-ben a rendek lemondtak az ellenállási, valamint a szabad királyválasztási jogról is, 1722-ben pedig ugyanezek a rendek arról határoztak a pozsonyi országgyűlésen, hogy kizárólag a Habsburg-dinasztia kihalása esetén léphet újra érvénybe a szabad királyválasztás joga.

️ Mindezekből láthatjuk, hogy a Habsburgok a törvényesség talaján állva teljes joggal voltak a Magyar Királyság uralkodói. Azok a kurucos tematikával fűszerezett értekezések, amelyek a rablásokról, kivéreztetésről, gyarmati sorban való tartásról szólnak, jóllehet tartalmazhatnak részigazságokat – hiszen minden uralkodó más és más, eltérő képességekkel, tehetséggel, esetleg gyengeséggel –, de valójában olyan célt szolgálnak, hogy rablóhaduraknak állítsák be azt a dinasztiát, amely a 150 éves török hódoltság után felépítette az országot, 1913-ra pedig a magyar GDP elérte az osztrák 77 százalékát.
Mindezt úgy, hogy amennyiben a kiegyezéskor mért GDP-t 100 százaléknak vesszük, akkor 1913-ra 250 százalék lett.

2001-ben a magyar GDP az osztrák 37 százaléka volt.

️ Nem dominálhatja az értelmet az érzelem, ha történelmi kérdéseket akarunk megítélni. Mert a valóság nem csak az, hogy az első világháborút megelőző évszázadok prosperáló időszakok voltak – és nem a Habsburgok ellenére, hanem segítségével –, hanem teljességgel törvényesnek is bizonyultak.