Szász János, Magyarországon világhírű rendező örömmel hazudta ezúttal is azt - egészen pontosan egy interjúban a Washington Postban -, hogy őt bizony a gyűlölködés is elüldözte az országból, az embert a másik ember ellen fordító, árvalányhajas gonoszság.
Tisztára best of ‘93, amikor az igazi értelmiséget onnan is lehetett megismerni, hogy bőröndjei egészen biztosan bepakolva várták, felkészülve már a percekre lévő emigrációra, miközben gazdáik naponta számoltak be arról, mennyire rettegnek. Nyilván senkit vagy legalábbis keveseket zavart az a kognitív disszonancia, hogy ugyanez a rettegő réteg határozott meg a kulturális élet területén mindent, azaz mindent.
️ Akkor is hazudtak, most is hazudnak, az pedig teljesen nyilvánvaló, hogy amikor Szász az ️ntiszemitizmus kérdéskörét húzza elő, akkor hazudja talán a legnagyobbat.

Ma Magyarországon - hála a jó égnek - egyszerűen nincs kimutatható formában létező ️ntiszemitizmus, nincs olyan politikai párt, ami ebből akarna profitálni, nincs semmilyen társadalmi hátországa ennek az ocsmányságnak. Az iránt a minimális felé pedig, ami létezhet például azokban a kocsmákban, ahonnan kinőtt a Jobbik, zéró a tolerancia.

️ Napjainkban Nyugat-Európában, de egyébként az Egyesült Államokban is atrocitásoknak teheti ki magát az a zsidó származású ember, akinek ez öltözékéből kiderülhet - fölösleges sorolni a mindennapi, gyalázatos példákat -, miközben kis túlzással ez Magyarországon egyszerűen nem létezik. Valahogy sokaknak elkerülte a figyelmét, hogy Izrael messze legjobb és legmegbízhatóbb európai szövetségese Magyarország. Igaz ugyan, hogy ezek a vádak már az értelmesebb, balosabb körökben sem vetnek jelentősebb hullámot, de ettől még a hazugság nem lesz kisebb, csak az aljasság nagyobb.