️ Megvan önöknek 1956-ból a piros kabátos lány története? Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy személyesen is találkozhattam és beszélgethettem a hölggyel, aki immár hosszú évtizedek óta Franciaországban él, de legjobb tudomásom szerint még mindig évente hazalátogat és a fia is, aki találkozásunkkor vele tartott, remekül beszél magyarul.

Ez a hölgy mesélte nekem, hogy amikor már termeszként zúdultak Budapestre a szovjet tankok és katonák, ápolónőként dolgozott. Valahol Pesten. Egy alkalommal - mondta, több mint 60 év múltán is elérzékenyülve - halálos sebet kapott szovjet katonát hoztak be hozzá. Nyilvánvaló volt, hogy nem lehet rajta segíteni.
A srác talán 18-19 éves lehetett. Valamelyik ‘sztánból idevezényelték, azt sem tudta, hol van, dehogy is akart ő idejönni. Az anyját szólongatva halt meg a hölgy kezei között, aki csak annyit tudott tenni érte, hogy az utolsó percekben nem engedte el a kezét.

️ Felmentünk ezzel bárkit is az elvtársak közül? Kevésbé bűnösek a komcsik? Kisebb a pusztítás mértéke? Nem, csakhogy mi nem bolsevik mentalitásúak vagyunk, hanem érző emberek. És amikor egy gyerekkorból éppen kinőtt fiatal erőszakosan vagy bárhogy máshogy meghal, egy helyen, ahol semmi keresnivalója és nem önszántából érkezett, akkor nem örvendezünk, hanem csak szomorúan elgondolkozunk az élet mindenkori igazságtalanságán.
Legyen az bárki, bárhonnan.

holnap, a PestiSracok.hu vezércikkében olvasható a teljes írás.