tegnap óta rettegek.
szembesültem vele, hogy a gyűlölet nemhogy generációkat nem ugrik, de erőteljesebben nyilvánul meg a legifjabbakban, mint a mi szegény, sokszor elárult, magára hagyott, utálattal átitatott nemzedékünkben.
sárkányfogvetemény vagyunk, nincsen remény.
de talán mégsem így van! állítsátok meg arturo uit! állítsátok meg a jugendet! talán lehet még reménye demokratikus, szép hazámnak!
addig is minden nyugat-európai, felvilágosult, nekünk mindig jót akaró, magyarságot az elmúlt 1100 évben állandóan segítő barátainknak üzenem:
él még a remény! vannak még nyugdíjas munkásőreink és chialattés, örökifjú phd-seink, akik bármikor a barikád tetején várnak titeket, dicsőséges felszabadítókat!