A brit birodalom küldetésének tartotta, hogy gyarmatosítsa és egyben civilizálja is a világot. Rudyard Kipling 1899-ben írt verse a „The white man’s burden” annak a kulturális imperializmusnak a legegyértelműbb megfogalmazása, ami szerint a briteket a Jóisten arra teremtette, hogy elvigyék a fényt, a tudást, és persze a helyes viselkedést a világ alulfejlett részére.

️ Hogy ez a hozzáállás mit sem változott, azt a tegnap esti vesztes meccs (Magyarország–Anglia 1:0) után nyilatkozó Gareth Southgate angol szövetségi kapitány mindennél ékesszólóbban bizonyította: „Azért csináljuk a térdelést, hogy ezzel is nevelni próbáljunk az egész világon.” (Booing of the knee is why we do it — to try to educate people around the world.)

A magyarok erre az leiskolázásra nem tartanak igényt. Lehet, hogy pont ezért a kéretlen nevelőszándékért jár nálunk a füttyszó felnőttől, gyermektől egyaránt. Ha azért csinálnák, hogy kifejezésre juttassák, mennyire szégyenletesnek tartják, hogy annyi időn keresztül lenéztek és lekezeltek mindenkit, aki nem ők, talán csendben tudomásul vennénk, hogy nem volt jobb ötletük bűnbánatuk kifejezésre juttatására. De ez a hivalkodó és szándékosan kioktató pótcselekvés tőlünk csak megvetést érdemel.