️oké, akkor beszéljünk a Pesti TV-sztoriról.
akad - nem túl sok, nem én raktam a spanyolviaszt és a szakma nagy öregje sem vagyok, de mégis - valamennyi rálátásom arra, hogy úgy nagyjából miként is néz ki egy tévé működése. volt szerencsém a közszolgálatiban, illetve a hír tévében is dolgozni, mielőtt eligazoltam a pestihez.
és a mondandóm talán leglényegibb része pont ez: profi, szakmájukat szerető, elhivatott, jó arcok dolgoznak a pesti tévében. máshol is ezt tapasztaltam, de pontosan ugyanezen feltételeknek ez a tévé is megfelelt. bőséggel.
mikor tavaly, október végén elkezdtem itt dolgozni, azt mondták, hogy kreativitásban végtelen lehetőségekkel szembesülhetek és ez így is volt. soha, egy pillanatig, senki sem szólt bele abba, mikor, miért, mit csinálok. ráadásul az a megtiszteltetés is ért, hogy mindkét műsoromnak én lehettem a szerkesztője is, a műsorvezetés mellett.
nem túlzok, ha azt mondom, hogy életem egyik legélvezetesebb, ugyanakkor legértékesebb fél éve áll mögöttem. olyan fél év, amelyben - hiszen soha korábban nem látott intenzitású kampány is volt - munkatársaim, barátaim és én is mindent beleadtunk. nem szeretem a saját vállunkat veregetni - jó, de, szeretem -, de egy egészen pirinyót bizony a mi melónk is ott van az újabb kétharmadban, a még nem tapasztalt választási győzelemben.
nagyon élveztem minden percét és minden egyes embernek köszönettel tartozom, aki valamilyen módon részt vett ebben a kalandban. hogy alkalmazott, közreműködött, alkotótársam volt vagy vendégem. szívből köszönöm nektek!
senkire nem neheztelek, ez egy ilyen szakma, az élet megy tovább - sokak bánatára pont úgy, mint eddig.
🥰 ezt a pár hetet azért még kiélvezzük. a pesti tévének mindig kiemelt helye marad a szívemben.