KEZDŐDIK...

Földi még marad. Vagy ahogy szűkebb hazájában hívják: a tálib. Aki párttársa, "bajtársa" nőjét próbálta megerőszakolni, legalábbis erről lehet hallani, olvasni mostanában.

Meg a mamuszka is marad. Mint maradék jóízlés és finomság.
És persze a Jakab. Minden idők legsuttyóbb, legpronyóbb, legbunkóbb f_szkalapja, aki a parlamentben ülhetett.

Ez ma a Jobbik.

A ballibsi "értelmiség" meg hallgat és félrenéz. Hiszen ez a ballibsi "értelmiség" a sz*rt is megenné kiskanállal, elégedett csettingetések közepette, és a legutolsó nácit is lesz*pná, csak "a zorbán pusztuljon".

Olyan jó nézni ezeket.

Ezt a koszlott, lábszagú végjátékot. A "metoo" tálibok meg az erőszaktevő tálibok egymásra találását a politika senkiföldjén. A történelem szemétdombján, ahová egy hónappal és egy héttel ezelőtt még Orbánt álmodták. Majd a NoÁr szaval nekik egy verset. Mint maradék tehetség és méltóság.

A Gyurcsány Feri pedig körbeadja az emlékkönyvét, amelyben ez a legemelkedettebb, legintellektuálisabb bejegyzés:

"Evezz, evezz az élet tengerén,
De ki ne köss a bánat szigetén,
Legyen erőd tovább evezni,
És a boldogság szigetén kikötni!"

Ezt a Vadai írta.

A NoÁr fogja elreppelni.

A Földi meg a Jakab pedig táncol rá egy jót Ököritófülpösön. De akkor már csak guminők lesznek a hátsó szobában. Biztonsági okokból. Meg hogy a Földinek is legyen végre valami sikerélménye...