miniszterelnökünk úgy van az idézetekkel, mint egy meglehetősen lelkes kisgyerek az üveggolyókkal: meglátja a neki legjobban tetszőt, kiragadja és vigyorogva mutatja, mire tett szert. utóbbitól felettébb aranyos is, de egy olyan - fogalmazzunk finoman - feltűnően visszafogott intellektussal bíró fölnőttől, mint Magyar, csak szánalmas.

az úgynevezett szeretethimnusznak ugyanis, amit előcitált valamelyik friss posztjában, semmi köze nincs posztja tárgyához. na, de sokan ismerik, Petykó is hallott már róla valamit, ha máshol nem, az esküvőjén, nosza, csillogtatja szakértelmét.
bár ne tenné.

elsőként is Szent Pál amikor szeretetről beszél, annak semmi köze ahhoz, amiről Magyar beszélne. emlékeim szerint az ógörög három kifejezést minimum használ a szeretetre. ezek közül az érzéki szeretet - értsd, ahogy akarod - az erósz, a baráti, mély érzelem a philia, amiről pedig Pál ír, az az agapé.
a legmagasabb rendű, profanitást és materiális kilengéseket mellőző szeretetteljesség, alapvetően transzcendens célzatú.

másrészt Pál ezt egy közösség vitája kapcsán írja, sokkal inkább feddésként, nem érzékeny szólamként, de erről szegény Magyar már tényleg honnan tudna.

️ szóval csak egy újabb posztja, aminek semmi értelme.