Történt valaha, hogy Buzz Aldrint, aki másodikként lépett az emberiség közül a Holdra, a nyílt utcán 2002-ben megtalálta egy futóblond, elkezdte őt hazugozni, majd felszólította, esküdjön meg rá, valóban a Holdon járt. Nem lett jó vége, a felbőszült aggastyán egy jobbegyenessel kínálta meg - ami természetesen helytelen eljárás.

Nem tudom mennyire vagytok tájékozottak e szubkultúrában, de a laposföld-hívők és az oltás€ll€nesek hajmeresztő ostobaságai mögött mostanában némileg kikerülve a rivaldafényből és a divatból, létezik az űrprogramok valódiságát megtagadó szekta is.

Azt állítják, hogy az ember még csak az űrben sem volt, pláne nem a Holdon, hazug az összes Mars-rover képe és adatai is. Meggyőződésük, hogy a holdi felvételeket – mármint az elsőt, bár ebben akadnak zavarosságaik, itt jobban ki kéne dolgozni a legendát – Stanley Kubrick készítette, és a NASA semmi egyéb, csupán egy orbitális hazugsággyár. Mindezeket ezerszer cáfolt információkra alapozzák, de a fake news és az echo-chamberek korszakában ha valamit elég sokat és elég elszántan mondanak, akkor esélye sincs a józan észnek.

Onnan ismerni még fel őket, hogy szándékosan lerontott minőségű, bélyeg nagyságú, fekete-fehér képek alapján igyekeznek igazukat bizonyítani, és amikor a valódi, remek minőségű fotót mellé helyezzük, hamisítást kiáltanak. Hiszen egyértelmű, az elemi logika szabályai szerint a rosszabb minőségből lehetséges jobb minőséget előállítani, hamis képből valódit kreálni.
Az emberek egykori holdi jelenlétét bizonyító, LRO-szonda által készített bámulatos részletességű képeket is hazugnak tekintik, hiába látszanak világosan rajtuk az otthagyott eszközök, még a zászlók is.

Az oltás€ll€nesekkel ellentétben tehát nem ön- és közveszélyes, csupán köznapi futóblondokról beszélünk, akik ki tudja milyen megfontolások alapján, megveszekedetten és szenvedélyesen elutasítják azt, hogy az emberiség képes volna átugorni saját határait.
Ők tudják, miért jó ez nekik.

Buzz Aldrin, a háborút megjárt vadászpilóta, MIT-n doktorált mérnök és űrhajós egyike a Föld legbátrabb embereinek, hasonlóan azokhoz a pionírokhoz, akik egykor lélekvesztőkben vágtak neki az ismeretlen óceánoknak, mert meggyőződéssel hitték, hogy vár rájuk valami a víz másik oldalán, szembesült a posztmodern tagadással és a mindent megkérdőjelező és mindent tagadhatóvá tévő nihilizmussal – mindazzal, ami megmérgezi a 21. századot is.