90 éve, hogy bolsik, anarchisták és a nyilván már akkor sem létező hálózat kirobbantotta a spanyol polgárháborút, több éves szenvedést, rombolást és rengeteg halált hozva a spanyolokra.

A nemzeti erők óriási áldozatok árán tudták eltakarítani a komcsi hóhérokat, amit a mai spanyol közgondolkozás fősodra úgy hálál meg, hogy mindent hátrahagy, aminek köze volt a nemzetmentő sikerhez.
Az ő szégyenük.

A bolsik határt nem ismerő vérengzése különösen nagy számban sújtotta az egyházi személyeket: papokat, szerzeteseket és apácákat. Tízezrével gyilkolták meg őket. Közéjük tartozott Boldog Martín Martínez Pascual atya is.

“Amikor eljött kivégzésének a napja, feltettek neki két kérdést, miszerint szeretne-e háttal állni a karabélynak, amire nemmel válaszolt, valamint, hogy kíván-e mondani még valamit a halála előtt? Erre Pascual atya így felelt:
„Csakis áldásomat adom rátok, azért, hogy a Jóisten ne vegye számba a szörnyűséget, amelyet elkövettek.” Majd elkiáltotta magát: „Éljen Krisztus Király!”

Közvetlenül a lövés előtt Martín Martínez Pascual rámosolygott a fotót készítő köztársasági Hans Guttmanra, aki még pár képet készített az atya halála előtt. Semmi félelem, semmi bánat, csupán a megnyugvás végtelen érzése és az Istenbe vetett hit öröme látszik a szemében.

Pascal atyát 1995. október 1-jén avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa, aki augusztus 18-át jelölte ki emléknapjának. Boldog Martín Martínez Pascual, imádkozz érettünk! Éljen Krisztus Király!”

Rengeteg férfi és nő vértanúsága mutatja nekünk, milyen az, amikor a baloldal újra és újra ráront egy országra és megpróbálja azt felzabálni. Amikor pedig a napokban azt látjuk, hogy egyesek ezeknek a bolsiknak a hősiességéről szólnak, akkor fejezzük ki hangosan és nyomatékosan megvetésünket.