️A magyar történelmi nemzettudatban soha nem volt jelen az, hogy mi türkök volnánk️

Az alábbiakat 2018-ban írtam, biza’, most meg felelevenítem.

Soha nem volt olyan vélekedés, ami közösséget feltételezett volna a mongolokkal vagy a törökökkel. Egyedül bizánci források vannak, amelyekben a türkök bizonyos fajtájaként hivatkoznak a magyarokra, de ez semmit sem jelent. Már csak azért sem, mert az ókori hivatkozásokban bármilyen pusztai népről is volt szó, arra ráhúzták a szkíta megnevezést, akkor is, ha ez távolabb nem állhatott volna az igazságtól.

Ezek a mesék egyértelműen a 19. századból táplálkoznak, amikor a magyarság, nem felismervén, mennyire jó dolga van, urbánus legendákkal kezdte szórakoztatni magát. Csak aztán elharapózott az őrület, és valósággá szilárdult az elm€roggyantság. Tudjátok, a szokásos toposzok: a Habsburgok direkt húzták ránk a finnugor elméletet, mi valójában egy törökös, keleti nép vagyunk, türk hagyományokkal.

És aztán ezen magból fejlődött oldalhajtásokkal olyan agyrémekig a sztori, mint a Mu-kontinensről való származtatás, Kardhágó és Istókhalma.

Az elmélet kidolgozatlansága abból is látszik, hogy ezeknek a színes díszletekkel kidolgozott fantáziatáboroknak a mai napig nincs letisztult közönsége. Az álmodozó szemű, sajátos módon elképzelt honfoglalás kori gúnyát magára öltő fiatal éppen úgy előfordul ott, mint a nehézsúlyú nyila$, aki fürkészően nézi a felállított standokat, hogy a Nagy-Magyarország térképek, falinaptárak és órák kötött elő-előbukkannak-e vulgárszélsőjobboldali kiadványok. És persze ő is megtalálja a neki valót, egy kis korai Henry Fordban vagy Marschalkóban.

Magyarok vagyunk, ezer éve mindent túléltünk a kontinens legviharosabb szegletében. Ennyi bőven elég a büszkeséghez.