A kommunizmus nem azért ocsmány, mert az elmúlt 100 évben minden alkalommal félresikerült, hanem azért, mert MINDEN alkalommal sikerült.

A bolsik egyszerű, ám sajnos sikeres trükkel operálnak: minden alkalommal másnak állítják be magukat, de semmiképpen nem bolsinak. Az újkor kezdetén polgári forradalmároknak, később felszabadítóknak, a társadalmi egyenlőtlenségek megszüntetőinek, majd a f️sℹ️zmus elleni küzdelem élharcosainak.
És persze közben mind tudjuk, hogy valójában egy diabolikus, buta, mindenkit átverő, gyilkos utópia házaló ügynökei, akik beépülnek, majd amint lehetőségük adódik, pusztítanak, rabolnak és felégetnek mindent, ami érték, tulajdon és valódi meggyőződés.

De itt van nekünk Nyugat-Európa harcosan, végtelenül büszkén baloldali értelmisége is, akik harsogták, harsogják, az eszme, az rendben van, csak ugye félúton valami mindig megbicsaklott. Ejnye, ez ilyen bicebóca eszme. Na, most földönfutóvá lett sok millió, na, kℹ️ℹ️rtottak másik néhány milliót, na, Lenin elvtárs nem így képzelte, de mielőtt zmbiként maga alá ürített, azért csak éhen halasztott és lőtt temérdek embert.

Ilyenek ezek a maguk valóságos képében. Mentegetik a menthetetlent, tördelik a kezüket, hát az tetszik tudni nem is úgy volt, nem, nem azt akarták, ugyan, nem így tervezték. Miközben mindannyian tudjuk, hogy de, pontosan így és ezt akarták. Az volt a cél, hogy teljesen, a totalitarizmus minden erejét felhasználva megsemmisítsék a világban létező értékeket, mert úgy egyszerűbben lovagolhatnak el a naplemente felé minden ingó és ingatlanunkkal, vágyainkkal, reményeinkkel.

Mondom, mi még a siralmas helyzet 2026-ban: a mainstream, európai jobboldal teljes mértékben egyenlő a mainstream, európai baloldallal. Mondjatok már nekem társadalompolitikailag bármilyen releváns szembenállást mondjuk egy tory, CDU-s meg munkáspárti és szociáldemokrata között. A bolsik ennyire hatékonyan épültek be mindannyi borzalom után.

100 millió embert lemész️roltak, többszörösüknek vették el minden vagyonát és taszították nincstelenségbe, de bizonyos körökben még mindig PC ezt semmibe venni, relativizálni, kétségbe vonni.
Ezért hagyjuk azt a szépelgő kifejezést, miszerint nekünk ellenfeleink volnának az így cselekvők. Akik megcsúfolják tragédiáinkat és eltipornák családjainkat, azok egészen mások. Azok ellenségek. Ebben a szellemben szíveskedjünk gondolkozni, csakis ebben.

A bolsik ma is velünk vannak. Most viszonylag csendben, és csak időnként hörögnek, javarészt nagyobb tömegben. Nem merik megmutatni valódi ábrázatukat. Még. Még? Nekünk azonban erre az eshetőségre is fel kell készülnünk.

Ma van a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Hajtsuk meg fejünk azok emléke előtt, akiket fizikailag vagy lelkileg elpusztított ez az alávaló ideológia.
Nem lesz, nem lehet még egy dobásuk. Nem engedjük.

(Aki pedig a kommentek között elkezdi, hogy na de igen, az x meg az y, sőt a z is párttag volt, meg kiszes, szóval tulajdonképpen és valójában mi a baj a Péter Gáborral, azt párbajképtelensége nyilvánvaló beismerése miatt könnyű szívvel tiltom.)