„Jól nézzétek meg a listát, soha többé kommunistát!”

Magyarország történelme megtanított bennünket arra, milyen az, amikor idegen hatalmak akarják megmondani, hogyan éljünk, mit gondoljunk, hogyan rendezzük be az országunkat. Megtapasztaltuk, milyen az, amikor külső érdekek felülírják a nemzeti akaratot, amikor parancsokat osztanak, és elvárják a feltétlen engedelmességet. A kommunista diktatúra évtizedei világosan megmutatták, hová vezet az, ha egy nemzet szuverenitását eltiporják.

De a magyarok akkor sem hagyták magukat. 1956 hősei, a rendszer áldozatai, a meghurcoltak és elhallgattatottak mind azt üzenték: a szabadság nem alku tárgya.

Ma, amikor újra olyan hangok erősödnek fel Európában, amelyek központi irányítás alá vonnák a nemzetállamokat, amikor a brüsszeli elit és hazai szövetségeseik kész recepteket akarnak ránk erőltetni gazdasági, társadalmi vagy kulturális kérdésekben, különösen fontos emlékeznünk. A történelem megtanított minket arra, hogy a szuverenitás nem puszta politikai jelszó, hanem a nemzeti megmaradás feltétele.

Az áldozatok emléke kötelez. Kötelez arra, hogy őrizzük a szabadságunkat, hogy kiálljunk az önrendelkezésünk mellett, és hogy ne engedjük: bárki – bárhonnan – megmondja, hogyan éljünk a saját hazánkban!