“a gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony permeteg.” ő bandukolt az úton, karakán, peckes léptekkel. durr bele, Ludas Matyink, dirr bele! öles mód haladt, úgyszólván s azonképpen a NER által gyötrelmessé tett úton, általa és vele legyőzendő ellenfelei irányába.
és a mindenre elszánt Szent György, mielőtt /MIDŐN/ azon Szigetek szentséges dalnokai által felrügyeztetett dárdáját célra tartotta volna, szeme világának úgynevezett vakfoltja melletti, perifériális látásának cilindere mögül megpillantotta a leányzót.

leányzónk remegett, mint semmi ágán a szíve. utoljára tán Hárún ar-Rasíd válthatott ki ilyetén érzelmeket hölgyből, mikor gólyakalifaként a mutabor visszafelé is működött, habár Hauff ezt más módon meséli, mint Babits, na Karinthy esetét meg aztán hagyjuk, de elég az hozzá, hogy csak áll ott a leányzó, megbabonázva, csodálattal teli szembogarakkal.

és Péter - nevezzük hát nevén és mit Péter, hát Péterünk, úgyis, mint kőszikla - megállt egy pillanatra. dárdáját - amint azt már jeleztük, ez a dárda nem akármilyen dárda volt, hanem azon Szigetek szentséges dalnokai által felrügyeztetett dárda - leeresztette, néhány szökellést követően ott termett a leányzónál, aki eddig senki másra, csak Godot-ra várt.

és Godot csak megérkezett!

- eppur si muove - súgta hanyag eleganciával Péterünk a leányzó fülébe.
- dicsértessék - sikoltotta válaszként a leányzó.
- ezeket a formaságokat talán most hagyjuk, annyi időnk mégsincs - legyintett flegmán Péter, hanem aztán csak mélyen a leányzó szemébe nézett.
- jegyezd meg, ami itt ma történik. kisztihand.

nem várt ott már olyan sokat Péterünk. dárdáját maga elé szegezte - amint azt már jeleztük, ez a dárda nem akármilyen dárda volt, hanem azon Szigetek szentséges dalnokai által felrügyeztetett dárda -, majd egy futó mondatot dobott a leányzó felé, mielőtt mindent elsöprő rohamára indult az Inga Kávézó előtt.

évtizedekkel később gyakran kérdezték a leányzót, vajon a hős vitéz mit mondott neki, hiszen a szavak hangját elnyomta a történelem zaja. a lassan már agg korba érkező leányzó finom mosolyokkal minduntalan elhárította magától ezeket a kérdéseket. légies gesztusai szolgáltak válaszként.
és így leélt egy tisztességes életet, tisztességes életkorral.

hanem csak eljött nagy soká’ neki is a vég. a család körbeülte, mindenki felsorakozott. hisz nagy volt neki a híre, érthető a tisztesség. és végül, végül, ó, hát végül eljött AZ A PILLANAT IS!

- ó, mama, kérem, mi volt a mondat? - hajolt fölé legidősebb unokája méla áhítattal, enyhén csorgó nyállal.

a szép öregasszony ránézett és utolsó leheletként mondta ki:
- büdös a szád.