13 éves voltam 2001. szeptember 11-én. Mondják, hogy egy esemény történelemre gyakorolt hatását abból is neg lehet megállapítani, hogy mennyi ember tudja, hol volt éppen az események megtörténtekor.
Az USA-ban a Kennedy-merénylet volt az első ilyen eset a modern történelemben, ezt követi a WTC elleni t€rrortámadás. A globalizmus hatásai pedig abban is látszanak, hogy egyes nemzeti események a világtörténelemre is minden addiginél nagyobb erővel bírnak.

Na, ezért emlékszem 20 év távlatából is az eseményekre és ezért emlékezik mindenki, akit ismerek. Az iskolából értem haza, letettem a táskámat, bekapcsoltam a tévét. Minden csatorna egy füstölgő tornyot mutatott. És ha jól rémlik, ez még annyira korán volt, hogy pedzegették egy baleset lehetőségét, lévén még csak az egyik gép csapódott be.
Aztán megérkezett a második.

Egészen egyszerűen beleégtek egy generáció fejébe ezek a képsorok. Ne legyen kétség, pontosan ez volt a cél. Hiszen ehhez hasonló addig még nem történt. Céljuk is volt a t€rroristáknak, hogy olyan videókkal és fényképekkel halmozhassák el a médiát, amelyek félelmet szülnek. És képzeljük, még mennyivel több ilyen volna, ha ez nemrég történik.

Gyökeresen változott meg a világ. Fukuyama híres tétele persze addig sem volt igaz, de a felszínen sokan elhihették, hogy a Szovjetunió bukását követően tényleg beköszöntött az a demokratikus aranykor.
Ez az optimista vélekedés alig egy évtizedig tartott.

2024-ben az a helyzet, hogy a világ semmivel sem biztonságosabb hely, sőt. És mindenkit arra bíztatnék, hogy soha ne bízzon túlzottan abban sem, hogy egy szövetségi rendszernek is tagjai vagyunk.