Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel, most érettségizett. Sokat tanult, főleg történelemből, nagyon érdekli őt múlt. Megengedte, hogy belenézzek a jegyzeteibe. Kicsit nosztalgiáztam.

Harmincéves háború, százéves háború, első világháború, második világháború, a napóleoni háborúk, hidegháború és még sorolhatnám. Harcokról, halott emberekről, szétszakadt családokról, fegyverekről tanult, rengeteget.

Emlékszem, amikor én készültem az érettségire. A háború nekem nagyon absztrakt volt. Valami régen, valami a múltban, valami, amiről csak a dédszülők tudhattak bármit is. Most viszont furcsa belegondolni, hogy ő egy háború árnyékában készült fel a háborúkból.

Vajon egyszer az orosz-ukrán háború is bekerül a történelemkönyvekbe?
Ebben biztos vagyok.
Vajon hogy fognak írni Magyarországról ebben a fejezetben? Mint aki folyamatosan a békéért dolgozott, vagy mint aki fegyverszállításokkal nyújtotta tovább a véres küzdelmeket?
Remélem az előbbiről fognak írni a tankönyvszerzők, nem az utóbbiról.

De azért remélem, hogy egy-két sort fognak szentelni azoknak a felelőtlen baloldali politikusoknak is, akik szerint háborúban álltunk és emberi élet kioltására alkalmas fegyvereket akartak küldeni a frontra!

Bízom benne, hogy tényleg csak pár sort fognak kapni és nem arról fog szólni az a fejezet, hogy hadviselő felek voltunk egy véres konfliktusban.

Remélem, hogy a jövő nemzedéke egy békepárti országról fog tanulni és nem arról, hogy egy bizonyos Karácsony Gergely veszélyes mondatai háborúba sodorták a hazánkat!