Nagy Ádámmal évek óta szívjuk egymás vérét, de az utóbbi hónapokban durvult csak el igazán a helyzet. Ennek oka (vélhetően) az, hogy amikor egy tartalomgyártó azt hiszi, bármit megtehet, akkor rendszerint meg is teszi azt. Ádám pedig megfelelő ellenpólus nélkül egyeduralkodónak érzi magát a piacon - a legnagyobb halnak - ha azonban valaki a körmére néz és azt mondja, legyen elég ebből a vérlázító viselkedésből, azonnal áldozati pózba vágja magát, és ha közvetve is, de céltáblát rajzol az “ellenfelei” homlokára. Pedig ez elkerülhető lenne, ha igazat mond. Akkor azonban lehull az álca. Továbbra sem tartom Ádámot gonosz embernek, de tény, hogy a buborék, amiből nem hajlandó kimászni, végtelenül toxikus és már visszafordíthatatlan károkat okozott a józan ítélőképességében. Vagy a velejéig gonosz... nem tudhatom, hiszen naponta százezrekhez beszél, de tőle senki sem kérdezhet.