Tényleg csak Orbán Balázs suta importterméke itthon az eltörléskultúra?

A 24.hu-n megy neki az Orbán Balázs doktori ügye kapcsán bemutatott köteteknek és az eltörléskultúra (cancel culture) szempontjából való értelmezésének a baloldali feminista Kováts Eszter, de szerintem több ok miatt sincs igaza.

Orbán Balázs és a cancel culture – a legsutább amerikai importtermék – eme címmel Amerikai importnak titulálja a cancel culture-t és a konzervatív-progresszív szembenállást a 24.hu-n megjelent cikkében Kováts Eszter baloldali feminista szerző. Kováts Eszter az Orbán Balázs doktori ügye kapcsán megjelent három kötetről írva jegyzi meg, hogy azokat „megpróbálják beleszukaszolni” a nyugati cancel culture jelenségébe. Szerinte ráadásul kimaradnak a magyar kormánynak a magyar tudósok által kifogásolt lépései a kötetekből (például a CEU kitessékelése az országból, bár félig mégis itt maradt), és miközben a jobboldaliak úgy értelmezik Orbán Balázs ügyét, hogy „szabad-e jobboldali politikusnak doktorálnia”, addig a baloldalon úgy, hogy „doktorálhat-e az egyetemek felett hatalmi tényezőként működő politikus”? Végül Kováts Eszter az amerikaiak sajátos provincializmusáról értekezik, miszerint mindent amerikai szemüvegen keresztül néznek, sőt azt hiszik, máshol is az van, ami náluk, történelem, alkotmány, akármi, és ez szerinte kijön az Orbán Balázs ügyéről szóló köteteken is, mert az ottani eltörléskultúra szempontjából értelmezik a történteket.

Válaszomban kifejtem, hogy miért nem igaz, hogy három könyvvel reagált az MCC Press Orbán Balázs doktori ügyére: a háromból az egyik a disszertációja, a másik egy nagyrészt az ügy előtt készen álló monográfia (A tudományos kirekesztés módszertana), így a harmadik az igazi reakció, az Egy védés története. De a tematika valóban közel hozza a második két kötetet, az első csak az apropót adja.

Ami az amerikaiak hozzáállását illeti, abban van igazsága Kováts Eszternek, ezt én is gyakran tapasztalom, de ez szerintem kezelhető.

Kováts Eszter fő tézise mégis az, hogy erőltetett Orbán Balázs esetét beleszuszakolni a cancel culture értelmezési keretébe. Értem én, persze. A magam részéről a saját értelmezésem az volt, hogy a baloldal régen igyekszik az egyik megmaradt pszeudovallás, a tudomány tekintélyét magának fenntartani, ezért kellemetlen neki, ha jobbos politikus doktorál. A „tudományos politika”, bármilyen rosszemlékű fogalom – egyben hülyeség –, baloldali politika, baloldali fogalom.

De ha a cancel culture tengeren túli jelentését, avagy használati módozatait veszem, akkor azért mégis belefér az, hogy „megakadályozzuk valaki doktorálását”.

Fan fact: A tudományos kirekesztés módszertanának szövegében nem is szerepel a „cancel culture” kifejezés, de még az „eltörléskultúra” sem.

Hovatovább ha a legifjabb társadalomtudós és filozófus nemzedéket nézem, akkor rengeteg szélbalost látok, akik amerikai, legalábbis nyugati ösztöndíjakra ácsingóznak majd sorba, és ha meg akarják kapni, ezt a narratívát kell tolniuk, akár akarják, akár nem. Vagy épp a Mércétől sem idegen a cancel culture képviselete. Amúgy az Egy védés története esszéinek üzenete részben épp az, hogy de jó, hogy itthon ez a woke cancel culture nem olyan erős.

Egyébiránt az eltörléskultúrát hazánkba nem Orbán Balázs importálta (áldozathibáztatás), meg akik erről a nyugati veszélyről értekeznek elítélőleg, hanem akik tényleg ide akarják hozni.

És azért akad rá példa, az ifjabb tudósnemzedékben is, meg például a Mérce hasábjain. Azért mégis érdekes, hogy baloldali importtermékek behozatalával vádolják a jobboldalt balról. Ez volt a genderüggyel is: azzal gyanúsították a kormányzatot, hogy behozta, ami nincs, holott már volt, csak reagált rá. És pont azok állították, hogy nincs, akik a behozatalon mesterkednek folyamatosan. Nem lennék meglepődve, ha az eltörlés antikultúrája is így működne.

A teljes cikk linkje kommentben.
-----------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, kedveld, oszd meg és kövesd be az oldalt!