Jönnek a Humanisták, nekem nem jönnek be, de mondjuk el tudom képzelni azt a választói réteget, akinek-aminek igen, jól felépített párt esetén valahol 4-10 százalék között (hasraütés, vállalom). S amilyen nagy dérrel-dúrral bejelentik, hogy megalakultak, sőt még a Partizánban is kemény vitába szálltak Gulyás Marcival, olyan hirtelen jelentik be, hogy nem indulnak a választásokon. Oké. De mi az indoklás? A demokrácia nagyobb dicsősége, ahol elvileg minél több opció, annál jobb! (Oké, nem biztos, vagy Amerika meg a kétpárti angolszász országok kukák, de azokban is elvileg több opció van indulásilag.) Nehéz nem egyetérteni Hont Andrással. Érdekes demokráciaértelmezések vannak mostanában forgalomban, bíróságilag eltiltott Le Pennel, fenyegetett AFD-vel, de a legabszurdabb az önként visszalépő Humanisták. Értem, hogy szerintük inkább Tisza, mint Orbán Viktor, de ez nem egy demokratikus megfontolás, demokráciaszempontból meg kellene méretni magukat, hogy tudják, merre hány méter meg hàny választó, akiknek ők a legszimpibbek. Sebaj. Vannak más szempontok, csak jó ha tudjuk, hogy ezek nem demokratikusak.