„... a haza és a kultúra: mindenkié.”
Ma ünnepeljük a magyar kultúra napját

„[...] Kölcsey korában a Tisza áradásai miatt Szatmárcsekét, ezt az elhagyatott falut hónapokon át olyan sár és víztenger vette körül, elöntve az utakat, hogy szinte teljesen elzárta lakóit a külvilágtól. Csupán csónakokkal lehetett úgy-ahogy közlekedni. A posta akadozva járt, és jobb időkben is hosszú hetekig tartott az út Pestre vagy Pozsonyba, s napokig Váradra vagy Debrecenbe is. S 1823. január 22-én mégis itt, a karácsonyból az újév dermedt telének arcába néző, küszködő jobbágyok között, a téli álmot alvó Magyarország mélyén, hétszilvafás birtokok, a saját portájukról és bankóiktól hazájukig ellátni képtelen, káromkodó és ostoba nemesek között született meg a Himnusz. Majd a Zrínyi dala, a Zrínyi második éneke és a Parainézis is. Az isten háta mögül kiáltva föl az égig, belenézve a teljes magyar történelembe, és a jövő érdekében szembesülve vele, hogy »Isten, áldd meg a magyart!« Nemcsak a királyt, az arisztokráciát, a kutyabőröst és a kutyabőrért lihegő szolgákat, hanem a dunai révészt, a bakonyi favágót és a csekei disznópásztort is. És Kölcsey azt is innen, a magyar világ szatmári szakadékából tudatosította, hogy a külső ellenségnél van egy sokkal gonoszabb és veszedelmesebb: az örökös belső viszály, s micsoda szörnyűség az, hogy: »Hányszor támadt tenfiad, / Szép hazám kebledre«! És az is, hogy e földek lakója »Szerte nézett, s nem lelé / honját a hazában.« És hogy léte alaphelyzetét a »bú s kétség mellette« mondat hosszú századokra jelölte ki. De a vers befejezése felé róva a sorokat Kölcsey azt is innen fogalmazta meg, már 1848-ra tekintve jóslatosan előre, hogy »S ah, szabadság nem virul / A holtnak véréből«, vagyis, hogy nem a holtakéból, hanem az élőkéből tud majd kivirulni; és hogy elég, elég, elég volt, mert igenis: »Megbűnhődte már e nép / A múltat s jövendőt!« Kölcsey Ferenc, a magyar mélységek szülötte a kultúrával, az irodalommal teremtett hatalmas centrumot, eszmei fókuszt Szatmárcsekéből, a példázatban azt is felmutatva, hogy nincsen országon kívüli, ország alatti ország, hogy egyetlen haza van csak, amelynek minden pontja fontos. És hogy a haza és a kultúra: mindenkié.” Jánosi Zoltán: Az ország mélyi Himnusz (folkMAGazin 2007/1)

Fotó: Kalotaszegi párta magyar címerrel 1940-ből (forrás: Kallós Zoltán Alapítvány)

#folkmagazin