Nagy Józsi, az EU-nak való liberális megfelelés kényszere – és a bizánci ikonok

A tartalmi álláspontunk, elvi pozícióink fontosabbak, mint a lojalitás és a klubtagság. Csak addig érdemes a klubban, az EU-ban maradni, amíg ezeknek legalább egy jó részét meg tudjuk tartani.

Inkább feleljünk meg mindenben az Európai Uniónak és adjuk fel az álláspontunkat – ezt szorgalmazza Nagy Józsi 24.hu-s újágíró Lentulai Krisztián beszél kollégám hoteljében. Nagy Józsit a jobboldalon is tisztelik, én is tisztelem, ugyanakkor vonatkozó megjegyzései paradigmatikusak, sokaktól hallani, például időnként Puzsér Róberttől meg Jeszenszky Géza-féle köröktől is. Ezek szerint ha esetleg egy-két kérdésben még igaza is lenne Orbánnak, akkor is nekünk most együtt kell menni az Unióval, adjunk fel minden mást, ez a legfontosabb. És ezt nemcsak az ukrán-orosz háború óta hangoztatják, hanem előtte is hangoztatták sokan.

Nagy Józsi szerint az egykori Róma megfelelője ma Brüsszel, onnan kaptuk a koronát. Szerintem ez is téves.

Miről írok a cikkben?
1. Nagy Józsi fél, hogy kilépünk az EU-ból;
2. szerinte inkább feleljünk meg Brüsszelnek a lojalitás okán;
3. inkább Rómát választja, mint Bizáncot;
4. szerintem inkább ne feleljünk meg;
5. és még a bizánci ikonokat is megvédem, Bizánc azonos Rómával;
6. ez nem Kelet–Nyugat-konfliktus, hanem Nyugat–Nyugat-konfliktus.

Vétójog és ellenállás nélkül idővel Brüsszelből irányítanák az országot, és minden tagállam csak egy tartomány lenne. Ami szerintem rossz ötlet.

Brüsszel nem az új Róma, az Konstantinápoly volt, Brüsszel hagyománytagadó, tagadja Rómát.

Szent István nem a politikai birodalomtól kapott koronát, az jelképezhetné talán Brüsszelt, hanem a pápától. És Szent István kifejezetten szuverenitásharcot folytatott a frissen alapított királyság függetlenségéért, nem volt benne olyan szintű lojalitáskényszer, hogy csak mert frissen csatlakozott a nyugati kereszténységhez, ezért feladja a politikai önállóságot. Elég csak elolvasni erről Györffy György István király és műve című klasszikusának vonatkozó fejezeteit.

De ha én konzisztensen nem értek egyet egy klubnak az irányvonalával, aminek tagja vagyok, akkor vagy megpróbálom megváltoztatni azt, vagy ha az nem sikerül, akkor igen, kilépek. A másik opció ugyanis az önfeladás. Másik klubot kell keresni. Minek legyek egy klub lojális tagja, ha a lojalitás annyit tesz, hogy feloldanak engem? Mert pénzt kapok érte, mondjuk?

Szerintem a tartalmi kérdések fontosabbak a formálisaknál. Fontosabb a bevándorláskérdés, a genderkérdés, a vétójog megtartása, a saját külön adórendszerünk, a magunk konzervatívabb útja, mint az ettől egyre jobban eltérő klubvezetéshez való igazodás.

A vétójoggal nem lehet visszaélni, csak élni lehet vele, hiszen eleve arra van kitalálva, hogy ha csak egy is a legkisebbek közül elnyomva érzi magát a többiek által, megakadályozhassa, ami nem tetszik neki. A vétójog pont arra van kitalálva, amit Orbán Viktor csinál vele.

n Rómában hiszek és Bizáncban is, betűben és ikonban is, Brüsszelben meg egyelőre nem. A régi nyugatot szeretem, nem az új, múltját megtagadó, önostorozó nyugatot, amihez szerintem tök fölösleges tartozni.

A másik opció pedig nem Oroszország, meg Ázsia. Nem csak két opció van. Van harmadik opció, a mi szellemi opciónk, az későantikvitás és a középkor és a koraújkor hagyományos Nyugatjának továbbvitele a kortárs, öngyűlölő nyugat helyett. ÉS Brüsszelt meg kell próbálni ehhez igazítani. Ez nem Kelet–Nyugat-konfliktus, hanem Nyugat–Nyugat-konfliktus.

A teljes cikk linkje kommentben.