Elnöki és híresemberi firkálgatások: Mérő Vera 2.0 ezt (is) csúnyán benézte

Azt írja Francesca Rivafinoli:

"Nem kell, természetesen, hogy mindenkinek a polcán ott feszítsen a „Híres firkálmányok a történelem legnagyobb elméitől” alcímű kötet vagy a „Két évszázad elnöki firkantásai” című album, de azért úgy általában, mielőtt nagy nyilvánosság előtt kezdenénk szörnyülködni valamely fura jelenségen,

érdemes lenne legalább azt a nyomorult ChatGPT-t megkérdezni, hátha mégis elkerülte valami a figyelmünket.

A Google is első találatként rögtön a Harvard Egyetem oldalára irányít minket, mégpedig „A firkálás »gondolkodási« előnyei” című cikkhez. Melyből kiderül: 44 amerikai elnökből 26 rendszeresen firkálgatott; ki konkrét alakokat (Ronald Reagan például cowboyokat), ki egyszerűbb formákat (Eisenhowernél többek között köröket látunk) – amint ugyanis azt kutatások is kimutatták, a firkálás nemhogy eltereli a figyelmet, de még segíti is a fókuszálást.

(Reaganről mesélik egyébként, hogy 1981-ben egy G7-találkozón Margaret Thatchert annyira zavarta a folytonos rajzolgatása, hogy az ülés végén kikapta kezéből a papírlapot.)

2009-ben egy pszichológus vizsgálatában a firkálgatók 29 százalékkal több információra emlékeztek – a feltételezés szerint azért, mert a mellékes firkálgatás pont annyira stimulálja az agyat, hogy ne lankadjon a figyelem, ezáltal pedig támogatja a főtevékenységre való koncentrálást."

Még több minderről kommentben, linken.

A Wall Street Journalnak egy professzor arról számolt be, hogy a konferenciák alatti firkálmányairól például vissza tudja idézni a hallottakat

– annak ellenére is, hogy a krikszkrakszoknak közük nincs a témához. Hasonlóképpen mennyivel egyszerűbb lehet felskiccelni egy geometriai alakzatot, mint verbális emlékeztetőket írni az épp megválaszolandó interjúkérdéssel kapcsolatban.

Egy vonatkozó TED-előadás kifejezetten azzal kezdődik, hogy a firkálgatást sokan „anti-intellektuális” tevékenységnek vélik, sőt, egyes újságírók képesek látványosan kiakadni azon, ha egy szenátor rajzolgat, miközben az egy „hihetetlenül erőteljes eszköz”, amely nagyban kihat az információfeldolgozási és kreatív problémamegoldó képességünkre, segítve a gondolkodást.