Így hazudik Magyar Péter a Mandinerről

Azt nyilatkozta Magyar Péter a saját pártja honlapjának adott interjúban (melynek címe: „Mi lesz a sorsa a propagandistáknak rendszerváltás után?”):„Fontos leszögezni, hogy a propagandista nem újságíró. A Mandiner és egyéb szintű propagandalap gyártása nem újságírás. Az ott dolgozók semmilyen sajtóiskolát nem végeztek, semmilyen sajtóetikai képzésen nem vettek részt. Hiába nevezik magukat sajtósnak és hiába lóg a nyakukban sajtóigazolvány – amit egyébként szakmai szervezetnek kellene kiállítani és felügyelnie.”

Én amúgy sosem nevezem „sajtósnak”, mivel a sajtós az, aki intézményi oldalról tartja a kapcsolatot az újságírókkal, tehát ő pont nem újságíró. De nem is ez a lényeg, bár Magyar Péter tájékozatlanságát jól tükrözi.

🫵A lényeg: Magyar Péter hazudik, állítása nem felel meg a tényeknek. Nem fogom összeszámolni, hányunknak van újságírói végzettsége, mert soká érnék a végére. De például Kovács András kollégával együtt jártunk a Pázmány kommunikáció szakára, újságíró szakirányra. És még jó pár kommunikáció szakot végzett kolléga van a szerkesztőségben – márpedig mióta létezik, a kommunikáció szak Az Újságíróképzés.

👉Hozzátenném, hogy az én korosztályomban az, aki kommunikáció szakot végzett, többnyire végzett egy másikat is, beleértve elem egykorú kollégáimat is, mivel akkoriban még ötéves és kötelezően kétszakos volt a bölcsészképzés. Részemről a másik szakom a történelem volt. Azon belül elvégeztem egy Közép-Európa specializációt, a kommunikáción belül pedig az újságírás szakirány mellett egy oktatói modult. Később pedig ugyanitt, a Pázmányon doktoráltam a Politikaelméleti Doktori Iskolában.

️Egyébként PhD-ból, ha jól számolom, legalább három van a szerkesztőségben, ráadásul az egyiket a kollégám a Corvinus Egyetem Szociológia és Kommunikációtudomány Doktori Iskolájában írta.

A vicc egyébként az, hogy a kommunikáció szakok megjelenése előtt, a nálam idősebb korosztályban az újságírók többsége klasszikusan bölcsész volt, többnyire magyar szakos végzettséggel, esetleg törivel vagy más nyelvszakkal. Egyesek elvégeztek egyetemen kívüli, például MÚOSZ-os újságíróképzést, de nem mondanám, hogy egy általánosan jellemző volt. Az újságírás olyan szakma volt, és lényegében ma is olyan, hogy bele lehet tanulni. Uj Péternek, a 444 főszerkesztőjének, az Index alapítójának, akiről nem mondhatni, hogy nem ért az újságíráshoz, és kitörölhetetlenül letette a névjegyét a szakmában, érettségije van.

👌Sőt, gyakran hasznosabb is, ha egy-egy kollégának nem újságírói végzettsége van, hanem mondjuk közgazdász, és akkor ő gazdasági újságíró lesz; vagy nemzetközi kapcsolatok, és akkor külpolos. Jellemző az is, hogy a politológiáról is kerülnek ki újságírók. Emlékeim szerint egyes politológia- és nemzetközi kapcsolatok szakok a hallgatóik számára elhelyezkedési lehetőségként tüntetik fel a médiát.

☝️Szóval az újságíráshoz nem feltétlen formális újságíró-képzés szükséges, persze nem árt, de attól függően, hogy az illető milyen területeket fed le, mik a szakterületei, sok más képzettség is igen jól jöhet. Nálunk a szerkesztőségben van jogász, közgazdász, nemzetközi kapcsolatokos, politológus, és még sorolhatnám.

️És – még egyszer – vagyunk jópáran, akik tanulták az újságírást a Mandinerben, tehát Magyar Péter nem állít igazat és hazudik.