FELFOGHATATLAN TRAGÉDIA BORÍTOTTA CSENDBE A MENTŐK KÖZÖSSÉGÉT️

Elhunyt Ecet Zsolt bajtársunk, a Pestlőrinci Mentőállomás és az Országos Mentőszolgálat emblematikus alakja. Hirtelen, fiatalon, igazságtalanul. Szolgálat közben veszítettük el őt.

Zsolti közel húsz éve volt a Mentőszolgálat bajtársi közösségének tagja, 2007. július 2-án lépett be a mentőkhöz. Mentőápolóként, majd gépkocsivezetőként végzett elhivatott munkát, és vált egy egész közösség ikonikus, meghatározó alakjává. Nem volt hangos vagy harsány, de minden szava súlyt hordozott. Nyugodtsága, humorral teli bölcsessége, embersége és megingathatatlan szakmai alázata mindannyiunk számára példa volt – és marad is.

A bajtársi közösség második család, Zsolti pedig ennek a családnak kiemelkedő alakja volt. Volt, aki szerint apánk helyett apánk. Egy csendes útmutató, akire minden helyzetben lehetett számítani. Aki ha csak annyit mondott: „Na idefigyeljél…”, tudtuk, hogy jön valami, amit érdemes megjegyezni. Aki a legfáradtabb hajnalokon is együtt énekelt velünk a mentőautóban – Whitney Houstont, Ákost vagy Guns N’ Rosest. A zene neki nemcsak kikapcsolódás volt, hanem egy eszköz, amivel összekötött minket, amivel erőt adott és amivel gyógyított minket és saját magát is. A közös programokon mindig ő volt az, aki egyetlen jól időzített poénnal képes volt „megbénítani” a társaságot percekig tartó nevetéssel. Gépkocsivezetői munkája során tapasztalatával, rutinjával és tudásával segítette a fiatal, kezdő ápolókat, akik minden helyzetben tudtak támaszkodni rá. Sokan, sokat tanulhattak tőle. Nem csak a szakmáról, hanem adott helyzetekben emberségről is.

Ami pedig még a hivatásánál is fontosabb volt számára: a család. 2018-ban született meg Levente fia, akit esténként mindig énekszóval altatott el, Ákost, Presszert dúdolva neki, akiről nap mint nap mesélt nekünk. Levi talán még nem tudja, milyen fantasztikus édesapja volt, de megtudja majd, el fogjuk neki mesélni – mi mind, akik ismertük. Mert Zsolti nemcsak életet mentett, hanem életpéldát is hagyott maga után és ez örökre velünk marad.

Ahogy egy bajtársunk fogalmazott:
„Nagyon érzékeny, szenzitív ember volt. Feleségéről mindig szerelemmel, nevelt lányairól tisztelettel és védelmező szeretettel beszélt. Nagyon fontos volt számára a család és ez a család is, ami minden egyes közösen eltöltött szolgálattal egyre csak nőtt. És igaza volt. Ő valóban úgy élt, hogy mindenkit, akivel együtt dolgozott, közel engedett magához, és ezzel kölcsönösen formáltuk egymást.”

Zsolti újraélesztéséért bajtársai a helyszínen mindent megtettek. Emberségük, szakmai tudásuk és odaadásuk példaértékű volt ebben a lélekörlő, igazságtalan helyzetben. Köszönettel és mély tisztelettel gondolunk rájuk is.

Bár nap mint nap találkozunk veszteségekkel, ebből a fájdalomból most nem tudunk kisétálni. Egy hiány, amit nem lehet betölteni, csak továbbvinni. Zsolt emlékét, tartását, szeretetét – a közösségünk mélyén. Ecet Zsolt bajtársat az Országos Mentőszolgálat saját halottjának tekinti. Őszinte részvétünk a családjának, szeretteinek, barátainak és bajtársainknak.