Hodász és a Hitler-érv

Szegény Hodász András. Odáig süllyedt, hogy átvette a baloldal legrosszabb propaganda-hagyományait. A Goebbels-filmmel való érvelés Hitlerrel való érvelés, avagy a náci kártya kijátszása (reductio ad Hitlerum, ad Nazium) olyasvalami, amivel kizárja magát az értelmes vitákból.

Ezt 1951-ben egy folyóiratcikkben fogalmazta meg Leo Strauss zsidó-német filozófus (1899-1973), ekkoriban a University of Chicago professzora, aki 1932-ben került Párizsba, és Hitler miatt nem tért vissza szülőhazájába, Németországba. Először Angliában, majd Amerikában kapott professzori állást.

Szerinte a Hitler-érv az a reductio ad absurdum egyik alváltozata, az ad hominem és a társítás érvelési hibája, irreleváns aspektus behozatala egy érvelésbe. Híressé Strauss 1953-as Természetjog és történelem című kötete tette a reductio ad Hitlerumot, ami magyarul is olvasható.

Amúgy Strauss nem szerette a liberális demokráciát, ugyanis úgy gondolta, hogy épp a liberális demokrácia az, ami nem áll ellent a diktatúrák kísértésének, amint azt a Weimari Köztársaság példája is mutatja. Tágabb értelemben a liberalizmust és az egész modernitást hibáztatta, és az ókori görög valamint a középkori gondolkodókhoz meg a természetjoghoz való visszatérést sürgette – pedig nem volt keresztény, ahogy nem volt ortodox zsidó sem, sőt nem volt vallásgyakorló. Filozófus volt.

Amúgy az Orbán-rendszert a balliberális oldalon minősítették már a nácin túl kádárinak, túlságosan kapitalizmusellenesnek és túlságosan kapitalistának, szóval neoliberális-neokonnak is. ️