A kormányfői utak, az EU-s tiltakozások és a francia választások tanulságai

Le Penék úgy lettek harmadikok a francia választási rendszer miatt, hogy valójában 1,7 millióval több szavazatot kaptak, mint a szélsőbalos Új Népi Front.

Mint Rajcsányi Gellért kolléga írja: a jobboldali koalícióra összesen 10,1 millió szavazat érkezett a második fordulóban, míg a szélsőbalos Új Népi Front 7 millió, Macron szövetsége 6,7 millió voksot kapott a második körben. Le Penêk megduplázták képviselői helyeik számát még így is.

Talán a magyar ellenzék tiltakozhatna a francia választási rendszer ellen is! A háromosztatúvá vált, világos többség nélküli helyzetben Macron kénytelen a szélsőballal kormányozni, az Új Népi Front ugyanis nem bal, hanem szélsőbal. Macron se sava-se borsa technokrata centrizmusa kimerülőben van. Reméljük, a marxisták nem döntik romba Franciaországot, de erre sajnos nagy esély van. A szélsőbalos csőcselék máris nekilátott szétverni az országot örömében.

Eközben Orbán Viktor intenzíven indítja az EU soros elnökségének időszakát: Kijev-Moszkva-Peking-Washington. Az EU-s bürokrata vezetők tiltakoznak, hogy nincs felhatalmazása, a helyzet azonban az, hogy sem soros elnökök, sem külügyi főképviselők, sem bizottsági elnökök nem nagyon szoktak felhatalmazásokat kérni, egyszerűen saját hatáskörben járnak el.

Az meg egyenesen nevetséges, hogy már a Türk Tanács ülésére való elutazást is kifogásolták Borrellék, akik úgy tesznek, mintha a következő fél évben Orbán csak EU-s soros elnökként tudna megjelenni bármikor, magyar kormányfőként nem. Emellett azzal fenyegetőztek, hogy a bizottság nem fog hazánkba látogatni szeptemberben. Hogy világos legyen: egy mandátuma végéhez érő bizottságról van szó, tulajdonképpen felesleges is ide jönniük amúgy is.

A francia választások eredménye tragikus. A EU-s hozzáállás Orbán útjaihoz komikus. A Patrióták Európáért meg, úgy tűnik, megállíthatatlan.