Nem „szavalt” Novák Katalin és nem az Úrangyalából van a „ne féljetek”

Próbálok itt felzárkózni az események kapcsán. Sok mindent elmondtak már, hirtelen azért van két apró észrevételem.

Gulyás Márton a Partizánban azt találta mondani a Magyar Péterrel készült interjúban a „Ne féljetek” kapcsán: ez egy idézet az Úrangyalából („posztoltad az Úrangyala-imádság-idézetet, miszerint ne féljetek”).

Nos, nem az Úrangyalából való, hanem II. János Pál mondta pápai beiktatásakor, székfoglaló szentbeszédében, 1978-ban, s ezzel pápasága informális jelmondata lett. Az Úrangyalához speciel semmi köze.

Kovács Gellért Filmszerész azt találta posztolni Novák Katalin lemondásával kapcsolatban, hogy: „Volt a végén szavalás is.”

A köztársasági elnök ezzel zárta beszédét: „Isten áldd meg a magyart. Mert tiéd az ország, tiéd a hatalom, és tiéd a dicsőség.”

Ez a Himnusz első sora, majd a Miatyánk utolsó sora.

Nem szavalás volt – hanem fohász.

Hogy nem lehet ezt észrevenni?

A keresztény kultúrkörben élő, műveltségükre nagyon büszke, baloldali értelmiségi emberek alapvető szövegeket nem ismernek fel, és mégis értelmiséginek tartják magukat? Nincs meg a Himnusz, a Miatyánk, meg nem hallották, hogy évtizedek óta idézik világszerte II. János Páltól, hogy "ne féljetek"?

Korábban Gerencsér Ferenc Momentum Mozgalom-elnök szentmisére tartott a zsinagógába, Gyurcsány Ferenc rendszerint bérmálkozott; és még sorolhatnám a példákat.

Egyébként: köszönök mindent Novák Katalinnak és Varga Juditnak is. Két tehetséges, nagy munkabírású politikusnőt vesztettünk el a lemondásuk miatt. Köszönjük a szolgálatot!