Két napja volt 340 éve, hogy a Szent Liga segítségével sikerült visszafoglalni Budát az oszmán uralom alól, közel 150 év után.

Az iszlám katonai hódításait a hetedik század óta ugyanaz az eszmerendszer irányítja, ugyanaz a motiváció, hogy alárendelt szerepbe kényszerítsék a (szerintük) hitetleneket. A leigázott keresztényeknek a muszlim tanítás szerint négy lehetőségük van: 1) áttérés az iszlámra; 2) a „dzsizje” (fejadó) megfizetése megalázott, dhimmi státuszban; 3) fegyveres ellenállás (háború, gyakran halál); vagy 4) menekülés. A Korán 9:29-es verse ezt rendeli el: „Harcoljatok azokkal, kiknek megadatott az Írás és nem hiszik Allahot, az ítélet Napját, s nem tiltják, mit Allah és az Ő Hírnöke megtiltott, s nem vallják az Igaz Hitet addig, míg meg nem fizetik készséggel a sarcot, s megalázkodnak.”

Az oszmán hódítók ugyanahhoz az ideológiához tartották magukat, mint Mohamed korai arab követői, akik sorra lerohantak olyan, évszázadokig keresztény területeket, mint Szíria, Egyiptom és Észak-Afrika, az Ibériai-félszigetről nem is beszélve. Szintén az iszlám ezen militáns formája vezérelte az Iszlám Államot Irakban, amikor 2014-ben a maradék keresztény kisebbséget – mintegy 120 ezer embert – évekre elűzték ősi otthonaikból.

Azbej Tristan vezetése alatt az Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Államtitkárságon keresztül körülbelül ezer iraki keresztény család otthonát építették újra a Ninivei-fennsíkon, lehetővé téve számukra, hogy hazatérjenek. Az államtitkárság megszűnését követően Tristan itt nálunk, az Axiomanál viszi tovább a megszakadt szolgálat szellemi örökségét.