Hunter Biden laptop-ügye 2020-ban, az amerikai elnökválasztások előtt megosztotta az amerikai társadalmat. A mainstream média és a szolgálatok, valamint a dezinformációs szakértők váltig állították, orosz dezinformációról van szó. A választások után kiderült, nem volt igazuk, a New York Post sztorija igaz. De hogyan épülnek fel a dezinformációs vádak és miért nehéz ellenük védekezni?

Nina Jankowitz – a Biden-adminisztráció dezinformáció elleni hivatalának vezetője, aki nem ismerte el, hogy tévedett a laptop-ügyben – amellett érvel egy kötetében, hogy a nyilvánvaló direkt orosz akciók mellett gyakran egyes személyek és mozgalmak indirekt az oroszok eszközei, sőt gyakran az oroszoknak semmit nem kell csinálniuk, mert velük kapcsolatban nem lévő és velük nem foglalkozó ágensek is „hasznos hülyeként” nekik játszanak azzal, hogy „megosztják” a társadalmat, fokozzák az „intézményekbe vetett bizalmatlanságot”, és így passzívvá teszik az embereket, azaz elriasztják őket a közélettől. Megkapja ezt a bélyeget például a kicsiny, nem sok vizet zavaró texasi függetlenségi mozgalom, az illegális tömeges bevándorlás kritikusai, a BLM kritikusai, a LMBTQ-mozgalom kritikusai és a lengyel katolikus egyház is.

Míg amikor Jankowitz konkrét orosz beavatkozásokat vizsgál, minden bizonnyal igaza van, munkájában egyre grandiózusabb megállapításokba bocsátkozik, amelyek természetüknél fogva egyre nehezebben bizonyíthatók (például hogy minden megosztottság az oroszoknak jó – és hát, mi számít megosztottságnak?), és így persze egyre nehezebben cáfolhatók is. Ezzel lényegében bemutatja, milyen érvrendszerrel barikádozza el magát a második világháború utáni liberális konszenzus védelmi harcait folytató nyugati baloldali-liberális elit. Mindez politikai számítás, ami – fogalmazzunk így, visszalőve – az igazságban gyökerezik, mert orosz dezinfó és beavatkozás létezik, de ennek tényét politikai ellenfelei ellehetetlenítésére használja fel a nemzetközi globalista baloldal. Hiszen Karl Popper falszifikációs tézise alapján Jankowitz teóriája tudománytalan, mivel minden kritika elől elzárja az utat, azaz elméletileg is cáfolhatatlanná igyekszik tenni magát.

Hunter Biden laptopügyének az amerikai média általi kezelése, orosz dezinformációnak nyilvánítása jól illeszkedett volna a nyugati liberális elitnek az orosz dezinformációs narratívát politikai ellenfelei ellen felhasználó narratívájába. Azonban ez esetben a tények valóságának a narratívája látványosan elbukott.

Valóság, 2026/4