Bebetonozott meggyőződés a baloldalon, hogy Orbán és a Fidesz körei uralják a magyar médiapiac 80 százalékát. De vajon honnan származik ez nemzetközileg is sokat hivatkozott adat a médiáról, és milyen problémák vannak vele?

„Mára ott tartunk, hogy a Fidesz a média 80%-át ellenőrzi, és míg 2010-ben a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-indexén 180 vizsgált ország közül a 23. helyen álltunk, addig 2025-re a 68. helyre csúsztunk vissza, az EU egyik sereghajtójaként” – írta a WMN egy interjúban 2026. március 23-án. Polyák Gábor, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszék, valamint a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője úgy nyilatkozott a lapnak: „a nyugati világ egyik legkoncentráltabb médiapiaca a miénk”; szerinte a Fidesz közvetve vagy közvetlenül az ország médiájának 80 százalékát ellenőrzi jelenleg (az előző 9 évben).

A 80 százalékos adatra rálinkelték a Riporterek Határok Nélkül (RSF) hazánkról szóló oldalát, ahol ezt olvashatjuk: „A Fideszhez, a kormánypárthoz szoros kapcsolatban álló oligarchák általi politikai és gazdasági manővereknek, valamint a médiaorgánumok felvásárlásának köszönhetően a Fidesz mára az ország médiájának 80%-át ellenőrzi."

De sok más lap és tanulmány is vidáman hozza az állítást, láthatóan mindenki a Riporterek Határok Nélkül országjelentésére hivatkozva állítja, hogy Orbán valamiféle körei tulajdonolják a magyar médiapiac 80 százalékát (legalábbis a választásokig ők birtokolták), azonban az RSF oldalán nincs hivatkozás arra, hogy honnan vették az adatot, milyen tanulmány, milyen kutatás állítja ezt, és mire alapozva.

Úgyhogy még március 30-án írtam a Riporterek Határok Nélkülnek, akik viszont csak hetekkel később reagáltak, addigra pedig találtam egy ígéretesebb anyagot a neten. Az International Press Institute egy 2019-es anyaga (New report: Hungary dismantles media freedom and pluralism; azaz : egy új jelentés szerint Magyarország felszámolja a média szabadságát és pluralizmusát) úgy fogalmaz: „független kutatások azt mutatják, hogy a politikai és közéleti hírek piacának közel 80 százalékát »a kormánypárt által meghatározott forrásokból finanszírozzák«.” Itt a hivatkozás nem az RSF, hanem a Mérték Média Monitor 2019-es jelentése.

Nos, ezt a Mérték Médiaelemző Műhelyt igazgatja az eltés Polyák Gábor, aki a WMN-nek nyilatkozott a cikkünk elején idézett interjúban. Épp ezért fura, hogy a WMN nem a Mérték anyagát, hanem az RSF-et hivatkozta – talán azért, mert a külföldi szervezetre való hivatkozás komolyabbnak tűnik.

A 2019-es Mérték-jelentés elolvasása mellett írtam Polyáknak, hogy a Mérték-e az adat forrása. Polyák válaszolt is, a Mérték Szuverenista médiapolitika; Lágy Cenzúra 2024 című jelentéséhez és a korábbi anyagokhoz is utalva. Hozzátette: „legközelebb akkor is keressen, amikor éppen rólam ír.”

Megkerestem két médiakutatót, és a következőkre jutottunk:

Az eredeti számítás egy 2017-es bevételi adatokon alapuló, szűken definiált piaci szegmensre vonatkozó becslés, amelynek módszertana több ponton is vitatható, miközben a nemzetközi és hazai sajtóban kontextus nélkül, aktuális tényként terjed.

A szerzők maguk írják le, hogy közönségmérési adatokhoz nem volt hozzáférésük, ezért bevételi adatokat használtak helyettük. A bevételi dominancia viszont nem azonos a tartalmi vagy nézettségi dominanciával (lásd a cikkünk végén lévő példát). Ha az állam jelentős közpénzt tölt egy médiumba, amelyet kevesen fogyasztanak, az a bevételi arányban dominanciát mutat – de nem jelenti azt, hogy a közönség valóban azt a tartalmat fogyasztja.

A 77,8%-os szám úgy áll elő, hogy a magánmédia bevételeihez hozzáadták az MTVA 94 milliárd forintos közpénzből finanszírozott költségvetését. Ez nem piaci bevétel, hanem adófizetői forrás. Ha ezt kivesszük, a szám 64,1%-ra csökken.

A szerzők viszont épp azt írják, hogy a 77,8 százalék alsó becslés, és lehetséges, hogy valójában magasabb a koncentráció.

Továbbá csak négy híroldalt vizsgáltak: az Indexet, az Origót, a 24.hut és a 444-et. A közösségi média, a YouTube, a TikTok és a külföldi platformok nem szerepelnek a kutatásban, holott a magyarok jelentős része ezekből tájékozódik.

Az eredeti tanulmány, fenntartásainkkal együtt, a következő állítást igyekszik alátámasztani: „2017-ben a hír- és közügyek szegmensének bevételeiből 77,8% kormányközeli médiavállalatokhoz folyt be, ahol a ’kormányközeli’ besorolás részben szubjektív kritériumokon alapul.” Ami ezzel szemben terjed: „a Fidesz az ország médiájának 80%-át ellenőrzi.” Utóbbi sokkal tágabb állítás, mint az eredeti.

A 80 százalékos adat terjedésének rekonstruálható útja a következő: 2019-ben a Mérték publikálja a 77,8 százalékos becslést 2017-es adatok alapján. Azóta az újabb éves jelentések lényegében annyit állítanak, hogy jelentős változás nem történt. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) átveszi és 80%-ként szerepelteti Magyarország országoldalán, a primer forrás megjelölése nélkül. A Mérték és az NYU Rule of Law Lab 2026-os, közös tanulmánya a 80 százalékos adatnál kizárólag az RSF országoldalára hivatkozik – saját 2019-es tanulmányára nem, ami elsőre érthetetlennek tűnhet, de nem az:

ez klasszikus körkörös hivatkozás, azaz a Mérték a saját korábbi becslését egy nemzetközi szervezeten keresztül idézi vissza, mintha az egy független, külső verifikáció lenne.

Az állításnak, hogy a Fidesz a média 80 százalékát ellenőrzi, a Mérték 2019-es elemzése a forrása.

Az eredeti forrás azonban sokkal szűkebb állítást támaszt alá, mint amit idéznek. Bevételi arányt mér, nem nézettséget és olvasottságot; csak a hírek és közügyek szegmensére vonatkozik; és 2017-es adatokon alapul. Az eredeti tanulmány módszertana is vitatható.

A teljes elemzés a Mandineren olvasható, link kommentben!
--------------------------------------------------------------------------
Ha tetszett a poszt, kedveld, oszd meg és kövwsd be az oldalt!