A ránk váró permanens dühkitörés anatómiája

Krisztián, bár az általa támogatott politikai oldal győzött, úgy tűnik, mégsem boldog. Nincs ezzel egyedül: sokan mások sem lelik nyugalmukat azok közül, akik a választások után is folytatják a helytartó urat pozíciókkal elhalmozott jobboldali közösség üldözését. Az online térben zajló verbális lincselés és az öncélú gyalázkodás vált a lételemükké, mert számukra már nem a győzelem vagy az azt követő építő munka nyújt kielégülést.
Valahol ők is érzik a belső ürességet: ami eddig nem sikerült az életükben, az ezután sem fog. A gondolatszegény, impulzusvezérelt ember a hiányzó életstratégiát és a magánéleti építkezés kudarcát harsány érzelmekkel pótolja. Ezt a belső űrt pedig csak az újabb és újabb botrányok, a politikai show-műsorok képesek ideig-óráig kitölteni.
A helytartó ezt tűpontosan látja. Tudja, hogy ha nem akar szembesülni a választási ígéreteivel – amelyek már elhangzásukkor is irracionálisak voltak –, a politikát más mederbe kell terelnie. A hagyományos észszerűségen, a higgadt szakmaiságon és a megszokott társadalmi renden alapuló közéletet egy érzelmekre ható, indulatvezérelt dinamikával semmisíti meg.
Így üli torát a prekariátus a normalitás felett: a jövő politikája az érvek csatája helyett a bizonytalanságban élők irányított, permanens dühkitörése lesz – valaki vagy valami ellen, de sohasem valamiért.

Ps: minden hasonló versenyzőt ki fogok rakni.