Beszívott politikusoknak nincs helye a parlamentben!

Azzal jártunk volna a legjobban, ha a kutyapárt megmarad viccpártnak, mert mióta komolyan veszik magukat, nekünk is foglalkozni kell azzal, miről beszélnek. Most épp a marihuána legalizálásáról. Ha pedig egy pártnak esélye van bejutni a magyar parlamentbe, akkor nem mindegy, hogy a betépett politikusok mit képviselnek.

De lépjünk egyet hátrébb: hogy néz ki ez a kérdés Európában? A marihuána és a könnyű drogok kérdése uniószerte éles viták terepe. Ha ez szóba kerül, mindig legalizációs vita kerekedik, de a valóságban még azokban az országokban sem legális a drog, ahol megengedő a szabályozás. Éles különbség van Nyugat- és Közép-Kelet-Európa között.

Nyugat-Európában a törvényi keretek jellemzően megengedőbbek, de ez így is csak dekriminalizációt jelent, tehát nem büntetik a fogyasztókat, csak a terjesztőket. A drogkereskedelem ezekben az országokban is bűncselekmény, továbbra is a fekete- és szürkepiac része, és a drogmaffia fő bevételi forrása. Ezért arra hivatkozni, amit a kutyapárt listavezetője mond, hogy ebből 2–300 milliárd forint állami bevétel is származhatna, konkrét butaság – ez más országokban sincs így. A maffia fekete pénzéből semmilyen bevétel nem származik. De ez a kisebbik gond.

A valós probléma ennél mélyebb. Ugyanis azokban az országokban, ahol a drogliberalizáció irányába mozdultak el, mindössze annyi történt, hogy az ellenőrizetlen minőségű kábítószer – amit továbbra is az illegális drogmaffia terjeszt – könnyebben jut el az emberekhez. Szó nincs „ellenőrzött minőségről”, kockázatmentesebb drogokról vagy „tisztább” piacról.

Az sem igaz, ami a drogpárti politikusok állandó érve, hogy a megengedőbb szabályozás nem vezet több drogfogyasztóhoz. Nézzünk néhány példát. Az EU drogokkal foglalkozó központi ügynöksége (EUDA) adatai alapján azokban az országokban, ahol megengedő a szabályozás, sokszorosa a drogot fogyasztók száma azokhoz képest, ahol ez nem így van. Magyarországon a felnőtt lakosság (az EUDA értelmezése szerint 15–64 év) 3–4 százaléka füvezik, Németországban 8–10, Spanyolországban 9–11, Hollandiában pedig 10–12 százalék ez az arány. Bár a szabályozás nem egységes, a lényeg, hogy a liberalizált rendszerekben 3–4-szerese a marihuánát fogyasztók aránya ahhoz képest, ahol ezt a törvény tiltja.

Egy szónak is száz a vége:

Nem igaz, hogy a liberalizáció ne vezetne a drogfogyasztók számának emelkedéséhez. Ha valamit könnyebb megszerezni, és nincs büntetőjogi következmény, többen nyúlnak majd a szerekhez.

Attól, hogy az állam eltekint a drogmaffia sokmilliárdos üzletétől, ugyanúgy ellenőrizetlen minőségű kábítószer terjed a piacon – és különben sem létezik olyan, hogy egészséges kábítószer.

Az államnak abból semmilyen bevétele nem származik, ha a kormány nem üldözi a dílereket, hanem tétlenül szemléli a drogmaffia milliárdos gazdagodását.

Afelől pedig senkinek ne legyen kétsége, hogy ha egy ország szemet huny a szerfogyasztás fölött, azt az egyéni szabadság részének tekinti, és semmilyen büntetőjogi következménye nincs, akkor a kábítószerek cukorka módjára cserélnek majd gazdát az iskolákban is.

Ezek csak az objektív tények, és akkor még szót sem ejtettünk a drogok egészségre gyakorolt hatásáról – mentális és fizikai értelemben is. Ez egy külön, de legalább ilyen súlyú téma.

A droglobbi álma, hogy a magyar Országgyűlésben saját képviselete legyen. A kutyapárt pedig ezt nyíltan a zászlajára is tűzte. A mi álmunk pedig egy olyan ország, ahol a drogdílerek börtönben vannak, a gyerekeink pedig biztonságban vannak, és egy szülőnek sem kell végignéznie azt, hogy egy rossz döntés következtében kisiklik a számára legfontosabb: a saját gyereke élete.

Kutya világ jönne, ha komolytalan emberek hozhatnának komoly döntéseket.