Minden év augusztusának első fele arról szól, hogy a baloldal páros lábbal tapossa augusztus 20-át és a Szent István-napi rendezvénysorozatot. Igaz, idén korábban kezdték, és Vitézy Dáviddal nem is olyan régen még azzal zsarolták a budapestieket, hogy augusztus huszadikán azzal teszik tönkre ünneplő százezrek programját, hogy leállítják aznap a közösségi közlekedést.

Karácsony Gergely öt hetes nyári szabadsága közben pedig arra ébredt ma reggel, hogy itt az ideje vagdalkoznia egy kicsit – most épp az ünnep miatti forgalmi rend változásokon. Teszi mindezt az a főpolgármester, aki arra nem képes, hogy a város évi rendes karbantartása a nyári időszakban úgy történjen meg, hogy ne legyenek nagyobb dugók, mint iskolaidőben.

Sőt, a Lánchíd mellett nyárra Karácsony még a rakpartot is lezárja, azért, hogy a perzselő betonon ne legyen senki, de cserébe mindenhol máshol dugókban vesztegeljünk. Persze ahhoz talán Budapesten kellene lenni a nyáron, hogy ezt lássa, vagy akár tegyen valamit.

Mi lenne, ha a baloldal egyszer eljutna odáig, hogy a nemzeti ünnepeink ne vörös posztók, hanem mindannyiunk közös pillanatai legyenek? Ha nem azon törnék a fejüket évről évre, hogyan lehet ezeket a napokat, pillanatokat tönkretenni. Ha csak legalább néhány olyan nap lenne, ami nem az alacsony színvonalú politikai adok-kapokról szól. Ha jobb- és baloldali ember közösen tudna büszkének lenni a hazájára, és egyszerűen csak gyönyörködhetne a csodás főváros világhírű tűzijátékában…

Talán egy nyugodtabb, békésebb országban élhetnénk. Kezdhetnénk Szent István napjával, az államalapítás ünnepével és annak méltó megélésével.