Hálásan köszönöm Nektek, akik a digitális térben vagy személyesen emlékeztettetek az idő száguldó múlására. :)
A születésnap is csak egy nap, olyan, mint a többi 364. Munkával telt. :)
Az azonban biztosan megkülönbözteti a többitől, hogy a kapott üzeneteket nem tudom egyenként visszahívni, a köszöntéseket megköszönni, mert számtalan formában juttattátok eszembe.
Még ma is pittyent az sms, jött az üzenet. Nem számolom - lehetetlen is, annyi volt :) -, mint ahogyan az éveket sem.
Azt viszont kívánom én is, hogy rámgondolásotok, köszöntésetek szívből jövő szavaitok hulljanak Rátok vissza, áldássá legyenek életetekben. Annyi szépet és jót kapjatok jeles napjaitokon, és azon kívül is, amivel megörvendeztettetek.
Ötvenegy. Ötvenegy teli tapasztalattal, örömmel és bánattal is. De ezek nélkül nem lennék az, aki.
Nem tudnám, hogy a legmélyebb gödörből is ki lehet jönni, hogy a lenagyobb öröm is hordoz bánatot, hogy a pillanat mégis örök, hogy a fájdalom sem örök. Nem tanultam volna meg, ha korom nem lenne ennyi, hogy minden napnak a maga feladata, ajándéka megvan. Az előbbi van, az utóbbit pedig észre kell venni. Azt is eddigre tanulja meg az ember, hogy mindenért lehet hálásnak lenni, s minden napnak fényét észre is lehet venni. Minden, ami velünk történik nevel és növel. Minden, ami mögöttünk van épít. Minden, ami hozzánk adódott, minden, ami velünk él, mindenki, aki velünk volt és van az úton: ajándék, mert tanított, tanít valamire.
Volt aki arra, hogy van bizalom, volt, aki arra, hogy törékeny. Arra is, hogy nem mindenre igen a válasz, és arra is, hogy a nem is válasz. Hogy az elég, az több, mint a sok.
Minden évforduló arra is szólít, hogy a hála ismét megszülessen bennünk újra meg újra, hogy mindenünk, amink van ajándék, áldás, és kaptuk. Megtanultam, hogy küzdelmeimben, harcaimban és örömöben sem vagyok soha egyedül: Ézsaiás 45:2.
Hálával nektek, hálával az éveknek, hálával az Életért: Köszönöm a köszöntéseket!