Harminc éves kemény megpróbáltatások eljutottam oda, hogy ha a történettudományról nem történész, régész vagy más valóságos szakember beszél, meg sem hallgatom az illetőt.

Meg kellene érteni végre, hogy egy asztalosnak vagy villanyszerelőnek, de még egy "értelmiséginek" is, aki egyébként nem szakmabeli, nagyjából fogalma sincs mondjuk a magyar őstörténetről. Nem is lehet, hiszen nem tanulta a szakmát, nem ismer holt nyelveket, képtelen eredetiben tanulmányozni a forrásokat, a szakirodalmat sem ismeri megfelelően - akkor miért is beszél bele állandóan a magyar őstörténetbe? Én soha nem is tettem - véleményem van erről-arról, met sokat olvastam, de nem írok tudományos munkát, hiszen nem az én dolgom. Még azt sem jelentem ki, hogy így volt, nem úgy, mert nincs hozzá jogom.

Talán azért tolakodik mindenki a történettudományba, mert valahogyan szabad préda lett. Annyi fogalmatlan és rövidlátó érdeklődő terjesztette már el a maga hülyeségeit, hogy emberek sokasága hiszi el, hogy "az Akadémia" ellenség, hogy a történettudomány pusztán ideológai és politikai szempontból mérlegelhető, valamint halottlátóknak, igazmondó táltosnak és megvilágosodott koronakutatóknak kell hinni, nem pedig a történészeknek.

Na, ezért nem érdekelnek azok, akik még soha nem hallottak a "termékeny bizonytalanságról", ellenben szerintük precízen és dekára pontosan megválaszolható minden tudományos kérdés. Nem válaszolható meg. Minél inkább szakmabeli vagy hozzáértő valaki, annál pontosabban látja, hogy egy-egy népszerű téma megfejtése nagyon is bonyolult. Ez az igazság. Szóval: nem tudjuk, hogyan halt meg Árpád, nem tudjuk, honnan származnak a székelyek, sok mindent nem tudunk. Merthogy ez nem olcsó lektűr, hanem tudomány.

Akadnak, akik szerint mindent megfejtettek már, csak az ármánykodó láthatatlanok "eltitkolnak" valamit, esetleg a magyar történettudomány "titkos", mert "rejtegetik", amit persze valójában nem nagyon ismerhetünk, csak néhány sarlatán előadásában hallottunk félhazugságokat és ferdítéseket, de persze, elhisszük, mert el akarjuk hinni. Én azonban inkább azt szeretném, ha a villanyszerelő villanyt szerelne, a tanár gyerekeket tanítana, a lángossütő lángost adna, az újságíró cikkkeket írna, a történész pedig történettudományt vizsgálna.

Csakhogy mára teljesen félresiklott a közönség egy része. Ha azonban továbbra is a mítoszokat és a tévhiteket terjesztjük a valóságos történelem helyett, arra a szintre süllyedünk le, ahol a szlovák vagy a román közvélemény tart jelenleg - legalábbis a saját történelmének hiteles ismeretében. Ami nekem nem túl vonzó ajánlat a magyar történettudomány nagyszerű alakjainak, műveinek felidézésekor.

Még annyit, hogy szívesen fogadok bármilyen véleményt, de ha durva és bunkó vagy, azonnal kiváglak innen örökre. Ha nem értesz egyet azzal, amit írtam, de képtelen vagy megfékezni magad, akkor inkább hallgass. Mindenki más nyugodtan kommentelhet, köszönöm.