Crossmaglen. Észak-Írország, település a "Bandit Country" területén. Az IRA rendkívül aktív volt errefelé, megöltek egy csomó rendőrt és katonát, de azok is lemészároltak helyi civileket és fegyvereseket.

1994 őszén majdnem meghaltam a Crossmaglenbe vezető úton.

Az történt, hogy Belfastból taxival érkeztünk a településre, de kiderült, hogy a bevezető utat az IRA aláaknázta. A sofőr szerint vagy felszedték az aknákat, vagy nem, állítólag igen, de ő nem fog bemenni. Komoly beszélgetés kezdődött, adtunk neki még valamennyi fontot, azzal nekiindultunk.

Őszintén mondom, nem is tudom, miért. Talán a becsvágy hajtott, talán mert csak 24 éves voltam - a fene tudja. Csak arra emlékszem, hogy Boros György operatőrrel imádkoztunk a hátsó ülésen.

A rövidke, de mégis végtelennek tűnő út egyszer csak véget ért. Megmenekültünk. Életem legszörnyűbb két percét éltem át, azóta sem éreztem olyan közel magamhoz a halált, pedig fogott rám aztán fegyvert amerikai katona is Irakban, efféle "élményem" mégsem volt.

Odabent a helyi katolikusok csak néztek, hogyan kerültünk mi oda. Azt az utat - szerintük - nemigen használta senki, leginkább helikopterrel hoztak-vittek a faluba mindent, amit kellett. Emlékszem, arról is beszéltek nekünk, hozzájuk még a BBC sem merészkedik be.

Hogy odabent, Crossmaglenben ezután mi történt aznap, talán egyszer részletesen is megírom. Találkoztunk IRA-tagokkal, beszélgettünk a helyi újság főszerkesztőjével. Láttunk asszonyokat, akik a brit katonák után köptek. És láttam ott, a környéken valahol egy furcsa síremléket is a domb oldalában, ez állt rajta: My Brother Is Not A Criminal. A bátyám nem bűnöző....

A film végül a Panorámában jött le.