Ez is vagy huszonöt éve történt. Bukarestből mentünk haza, de Udvarhely felé, hogy ott aludjunk még egyet. Hideg tavaszi éjszaka volt, jócskán szitált az eső. Már a város határában jártunk, amikor…
Belfastban négyszer jártam, történetek tucatjai jutnak az eszembe. Csak egyet mesélek el. Még 1994-ben, a polgárháború kellős közepén a Falls negyedben mászkáltam. Ez a katolikus városrész az IRA fellegvára, mindenki utálja az angolokat.
Miután külföldiek akkoriban nemigen éltek Észak-Írországban, szívesen beszélgettek velem az emberek. Főleg amikor megtudták, hogy magyar vagyok. Egy micisapkás úr hosszasan magyarázta nekem, milyen remek, hogy 1953-ban 6-2-re legyőztük az angolokat a Wembleyben.
- Az a meccs 6-3 volt - jegyeztem meg szerényen.
- Maga még nagyon fiatal, nem emlékezhet rá - hadonászott egy pint sörrel a bácsi. - 6-2 volt az.
Ráhagytam.
- Hanem - folytatta - tudja, mi volt aznap éjjel itt a Falls Roadon?
- Micsoda?
- Tűzijáték, uram! Tűzijáték!