Oké. Beszéljünk akkor erről is egy kicsit (bár nincs kedvem, de mindegy...)

Ascher Izé és Jeles Almás szerint (lásd a mellékelt bejegyzést) Kodály nevetséges, hülye zenét szerzett, micsoda vacak karmester volt, tessék nevetni rajta, a nímandján.

Szeretnék segíteni ezeknek a ripőköknek azzal, hogy ki volt Kodály Zoltán.

Például az, aki sáros csizmában, egy ócska felvevőgéppel, Lajthával és Bartókkal karöltve megmentette számunkra az eredeti magyar népzenét.

Az is Kodály Zoltán volt, aki tekintélyével, nevével fellépett hazánk német megszállása ellen.

És aki néhány évvel később hízelgésre és kompromisszumokra kényszerítette a kommunistákat.

Ő írta számunkra minden idők egyik legfontosabb alapművét, A magyar népzenét.

Kodály az, aki a róla elnevezett zenepedagógiai módszerével a valaha megszületett egyik legfontosabb magyar kulturális szabadalmat megteremtette, Japántól Los Angelesig ma is tudják a zeneértők, hogy ki volt ő, mit tett, mit hozott létre.

Kodály továbbá zeneszerzőként olyan nyilván szörnyűségesen ostoba, vacak és tartalmatlan műveket hozott létre, mint a Psalmus Hungaricus, a Háry János, a Fölszállott a páva, hadd ne soroljam tovább.

És akkor még végezetül: Ascher, Jeles, szerintetek rátok emlékezni fog egy pincsikutya is, ha már nem lesztek? Kodály Zoltán viszont magyar és nemzetközi példakép, a valaha élt egyik legnagyobb honfitársunk, örök legenda. Hogy gúnyolódtok rajta, az nem baj, csak éppen kiderül, hogy micsoda gané senkik, tehetségtelen, irigy, idióta férgek vagytok. Persze nemcsak ti, hanem az egész pereputtyotok is. Nagy türelem kell már ahhoz is, hogy egy levegőt szívjunk veletek. Igazán eltakarodhatnátok innen örökre.

Szeretettel: SZZL