Egy lábon kihordott konspiráció?

Eddig is gyanús volt ez az egész kegyelmi ügy, de a mostani történések után még több kérdés van, mint korábban. Ma megtudtuk, hogy minden úgy volt, ahogy tudtuk. De hogy végül is hova vezetnek a szálak, azt nem. Akkor is és most is értetlenül áll a polgári közösség nagy része az előtt, hogyan történhetett meg, hogy egy 16 éves kormányzást végül egy ilyen ügy tudott megingatni, vagy talán helyesebben: a lejtőre tenni.

Sokan érzik úgy, hogy ez nem egyszerű politikai hiba volt. Egyre inkább az az érzés erősödik, hogy valakik ezt az egészet lépésről lépésre megtervezték. Eddig is voltak összeesküvés-elméletek, de ma már sok emberben merül fel komolyan a kérdés: valóban csak egy hibáról volt szó, vagy egy tudatosan felépített folyamatról?

Sokan ma már ezt egy lábon kihordott pártszakadásnak látják. Talán ez benne a legfájóbb: hogy nem kívülről győztek le minket, hanem belül bomlott meg az egység.

Az elmúlt időszakban a fél NER gyakorlatilag már átállt, a másik fele pedig csak próbálja megérteni, mi történt valójában. A mostani nyilvánosságra hozatal pedig nem tisztította a képet, hanem még zavarosabbá tette az egészet.

Én akkor sem értettem, és nem értettem egyet azzal, miért kellett Novák Katalinnak és Varga Juditnak akkor lemondania. Ki kellett volna állni, bocsánatot kérni, módosítani és szigorítani a törvényeket, hogy ilyen többé ne történhessen. Utána meg dolgozni tovább az országért. Ehhez képest meg tudjuk, mi történt. A véletlenekben én nem hiszek.

Az egész olyan, mint egy közepesen rossz kémregény, egy kis brazil szappanoperával fűszerezve. De legalább ezt az ügyet is mehet a fiókba, és végre kezdjünk el újra építkezni, tervezni, dolgozni a közösségeinkért és az országért!