Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak!

A történészek szerint a forradalomban valamilyen módon egymillió honfitársunk vett részt, s közel kétezren haltak meg, nagy részük Budapesten.
Emlékezzünk rájuk! Elevenítsük fel, s mondjuk el gyermekeinknek a családi történeteinket!
A mi nagyapáink, nagyanyáink, felmenőink vágták le a Sztálin szobrot, voltak kint a Kossuth téren, készítettek meleg levest a Corvin-közieknek. Vannak köztünk olyanok, akinek a szüleit kirúgták az egyetemről, s ezért nem lehetett belőlük például mérnök. Számomra a névtelen hősök közé tartoznak azok is, akik életben maradtak, de megtört az életük, s hosszú visszavonulásban éltek a következő évtizedekben. Emlékezzünk rájuk is, az ő áldozatukra is!
Gloria Victis!