Milyen számokat néznek?

Ma a Parlamentben arról kérdeztem a Tisza-kormányt, hogy miért állítják rendszeresen, hogy Magyarország a legszegényebb ország az Európai Unióban, amikor ezt az EU hivatalos adatai nem támasztják alá.

A valóság az, hogy az Eurostat szerint 2010-ben még több mint 3 millió magyar élt szegénység vagy társadalmi kirekesztettség kockázatával, mára viszont ez a szám 1,8 millióra csökkent. Ez közel 1,3 millió ember középosztályba való átlépését jelenti.
Magyarország az uniós szegénységcsökkentési vállalásait nemcsak teljesítette, hanem jelentősen túl is szárnyalta. Az eredmények alapján az EU tagállamai között ma is az élmezőnyben vagyunk.

A kormányoldal azonban nem ezeket a mutatókat vizsgálja, hanem az egy főre jutó fogyasztást. Csakhogy ezt a mutatót ma már önmagában elavultnak és félrevezetőnek tartják, ezért használ az Európai Unió egy sokkal összetettebb, pontosabb mérőszámot.
De ha mindenképpen ezt az ósdi módszert is akarják használni, a kötelező másik mutató mellett, akkor tegyék, csak egészítsék ki azzal, hogy hazánkban az egyik legnagyobb a lakossági megtakarítások aránya, az ÁKK legfrissebb, első negyedéves hivatalos jelentése szerint 1,4 millió lakossági állampapírral rendelkező ügyfél van Magyarországon, s emellett vannak még a babakötvényesek és más megtakarítási formák. Sőt azt se felejtsék el, hogy a fogyasztás nálunk azért kisebb, mert az emberek 90 százaléka nem költ albérletre, saját ingatlanban lakik és a legalacsonyabb rezsit fizetjük.

A kormány és a magyar parlament tagjait különösen nagy felelősség terheli, hogy valótlan állításokkal ne vezessék félre az embereket, és ne rontsák Magyarország nemzetközi megítélését. ️
Mikor lesznek végre hajlandók abbahagyni ezt a félrevezető kommunikációt?