BAKA ANDRÁS ÉS A „GERINCESSÉG” PRÓBÁJA!
Baka András története különösen érdekes most, amikor ismét a jogállamiságról, a bírói függetlenségről és a kétharmados parlamenti többség határairól hallunk nagyívű eszmefuttatásokat.
2011-ben a Fidesz–KDNP kétharmados többsége olyan jogi átalakítást hajtott végre, amelynek következtében Baka Andrásnak idő előtt megszűnt a Legfelsőbb Bíróság elnöki megbízatása. Baka nem hagyta annyiban: Strasbourgig vitte az ügyet.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága később kimondta, hogy sérült többek között a véleménynyilvánítási joga, és arra jutott, hogy az elmozdítása összefüggött azzal, hogy szakmai minőségében nyilvánosan kritizált bizonyos jogalkotási lépéseket.
Ez akkor elvi kérdés volt.
Most pedig nézzük meg ugyanezt a másik oldalról!
Ha egy kétharmados parlamenti többség eltávolít egy közjogi méltóságot, az egyik esetben ez a jogállamiság elleni támadás, amiért egészen Strasbourgig kell menni.
Ha viszont egy másik kétharmados többség teszi ugyanezt, akkor már egészen más a helyzet?
És ha Baka András lesz az, aki egy ilyen politikai erő kétharmados döntésének eredményeként kerül a köztársasági elnöki székbe, akkor vajon ugyanazok az elvek érvényesek lesznek?
Mert a jogállamiság nem lehet attól függő, hogy kié a kétharmad.
A bírói és közjogi függetlenség sem lehet pártfüggő.
Aki egyszer az elvekért Strasbourgig ment, attól joggal várható el, hogy ugyanazokat az elveket akkor is képviselje, amikor éppen neki kedvez egy politikai döntés.
Különben marad a kellemetlen kérdés:
Elvek voltak ezek, vagy csak addig voltak fontosak, amíg ő volt a vesztes oldalon?
Gerincességből pedig nem lehet egyszerre vizsgázni a hatalom ellenében és a hatalom oldalán.