Tessék mondani, ez az a demokrácia, amiről annyit áradoztak?
Az, amikor erővel elvesznek egy lapot, és a kormány mondja meg, miről lehet írni és miről nem?
Én ismerek onnan jó pár kiváló tollú újságírót. Nem tudok róla, hogy valaha is a kormány diktálta volna nekik, mit írjanak.
Arra viszont emlékszem, amikor a G-nap után elvették a Hír TV-t, és a Célpont teljes stábja inkább felállt. Arra is emlékszem, hogy akkor sokan magyarázták, miért természetes az, ami történt.
És ma hol van Simicska?
A Hír TV végül visszakerült a jobboldalhoz, a világ pedig ment tovább. Viszont a Célpontból állt fel Bohár Dániel, aki mára olyan karakter lett, hogy attól még a nagy vezér diktátor is visítva menekül.
Tudod, te nárcisztikus, bosszúéhes zsebdiktátor: a történelemben az elnyomásnak még soha nem volt jó vége.
A hatalommal vissza lehet élni. Lehet lapokat elvenni, szerkesztőségeket szétszedni, embereket elhallgattatni. De az igazságot és a véleményt nem lehet betiltani.
Elveheted a Mandinert, de más néven újrakezdik. És akkor már nem óvatosabbak lesznek, hanem sokkal keményebbek.
A zsarnoki elnyomás mindig partizánokat szül. Olyanokat, akiket a hatalom előbb kinevet, aztán megpróbál elhallgattatni, végül pedig már nem tud legyőzni.
Mert a félelemre épített hatalom mindig erősnek látszik. Egészen addig, amíg össze nem omlik. A bukása pedig rendszerint ugyanolyan szégyenteljes, mint amilyen gőgös volt a felemelkedése.