Barnabás mosolya mögött…

Talpon maradni, amikor a talaj már kicsúszni látszik a lábunk alól – ez a bátorság legcsöndesebb, legnemesebb formája.

Cserszegtomaj egy békés zalai település, ahol egészen különleges okból jártam. Egy családot kerestem fel, akik mindennapjaikat nem a panasznak, hanem a helytállásnak rendelik alá. Akik némán, következetesen mutatnak példát szeretetből.

Barnabás tizenkét éves. Mosolygós, érzékeny kisfiú, három testvérrel és két rendíthetetlen szülővel. Szépen rajzol, szereti a történelmet. Tekintetében ott rejtőzik a sokszor elviselhetetlen fájdalom súlya, mosolya mégis tiszta, őszinte és reményteljes.

Barnus egy rendkívül ritka epilepsziás betegségben szenved. Vannak napok, amikor több mint száz kisebb rohamot él át, és időről-időre az intenzív osztályig sodorja őt az állapota. Szülei – Szimonetta és Mihály – éveken át kapaszkodtak a javulás reményébe, de a betegség csak súlyosbodott. Egyvalamiben mégis biztosak: nem adják fel. Soha.

A diagnózis szerint fejlődési rendellenesség található a kisfiú agyának beszédközpontjában. Egy esetleges műtét kockázatos lenne: elveszítheti a beszédképességét – örökre.

Mégis, otthonukban nem a kétség uralkodik, hanem a szeretet, az egymásra figyelés és a megbonthatatlan szövetség. Egy nagycsalád, ahol a testvérek ugyan néha civakodnak, de mindig ott állnak egymás mellett. Ahol az édesanya órákon át virraszt fia ágya mellett, miközben az életét próbálja óvni, s mozdulatai imádsággá válnak. Ahol az édesapa is csendes, biztos bástyaként hordozza a mindennapok súlyát.

Az ilyen történetek ritkán kerülnek a figyelem középpontjába, pedig a sanyarúság ezen ritka kíméletlen formájának állhatatos viselése, az emberi méltóság, az egymásért való kiállás, a családi összetartás példái ők; valódi hétköznapi hősök. Mindenféle szalagcím nélkül.

Ottjártamkor Barnabás ajándékot is készített nekem: egy rajzot, amely sokat elmondott. Vizsgáltam a papírra vetett gyermeki vonalakat, amelyek között ott volt a világ rendjébe vetett hite, a fény s a remény, amit nem homályosíthat el semmilyen betegség.

Hálás vagyok ezért a találkozásért.

A Jóisten vigyázza lépteiket, adjon erőt a folytatáshoz, reményt a holnaphoz.