Tizenegy évvel ezelőtt itt, Tusványoson mondta ki Orbán Viktor először: létezhet demokrácia a liberális dogmákon túl is. Akkor botrányt kiáltottak – ma már látszik, hogy prófécia volt.

A liberális logika azt hirdette, hogy csak akkor vagy demokratikus, ha lemondasz a nemzeti szuverenitásról, a hagyományos értékekről, és elfogadod a globális normákat – legyen szó politikáról, gazdaságról vagy kultúráról. Ez a modell három évtizeden át ígért békét és jólétet, de mára világos: sem szabadságot, sem biztonságot nem hozott.

A tusványosi panelbeszélgetésünkön Calum T. M. Nicholson, a Danube Institute kutatási igazgatójának moderálásával Lord David Frost volt brexitügyi főtárgyaló, Philip Pilkington, a Danube Institute és a Magyar Külügyi Intézet vendégkutatója, valamint Marwan Abdallah, a libanoni Kataeb Párt külügyi osztályának vezetője társaságában arról beszélgettünk, hogyan néz ki a világ a liberális korszak után, és mi lehet a nemzetállamok szerepe a jövőben.

Pilkington szerint mára világossá vált, hogy egy olyan világban élünk, ahol az országoknak a saját érdekeiket kell előtérbe helyezniük. „Az intézmények hasznosak lehetnek, de minden országnak a saját érdekét kell szem előtt tartania. Ma Magyarország az az ország Európában, amely ezt a stratégiát követi — és ez rendkívül sikeresnek bizonyult a nemzetközi kereskedelem világában. A blokkosodás egyértelműen nem jó irány" – hangsúlyozta a brit közgazdász.

Lord Frost a brexittel kapcsolatban arról beszélt, hogy az Egyesült Királyság unióból való távozása után a brit politikai elit — amely a szabályalapú világrendhez kötődött, amelynek az EU a mintapéldája volt — egyszerűen nem tudta, mihez kezdjen magával, és az látszódott, hogy elfelejtették, hogyan kell önállóan kormányozni az országot. „Ezzel szemben Magyarországnak olyan kormánya van, amely világosan megfogalmazza, mit akar, és ezt következetesen képviseli. Nem kell egyetértenünk, de világos, mit akarnak, és hogyan csinálják. Mi ezt még nem értük el” – fogalmazott a brit diplomata.

Marwan Abdallah úgy vélekedett, hogy „ahogy Libanon és Magyarország példája is mutatja, a kis országok is képesek megőrizni az identitásukat és érdekeiket, ha szuverén döntéseket hoznak.”

Magyarország álláspontja világos: nem választani akarunk a nagyhatalmak között, hanem kapcsolatokat építeni – minden irányban, a saját nemzeti érdekeink mentén.

Ez a konnektivitás lényege: a szuverenitás megőrzése mellett a nyitottság képessége.