Vannak emberek, akik a saját politikai, anyagi, illetve hatalmi céljaik érdekében tudatosan olyan lépéseket tesznek, amelyek kárt okoznak annak az országnak és közösségnek, amelyhez tartoznak. Ezekre van egy közismert, egyetlen szóval leírható kifejezés – most nem írom le, de ez jutott eszembe a következő hírről:

Két évvel ezelőtt az Európai Néppárt – amelynek európai parlamenti frakciójához a Tisza Párt is tartozik –, valamint a DK és a Momentum támogatásával olyan per indult, amelynek célja az volt, hogy a már felszabadított, Magyarország számára elérhetővé tett 10,2 milliárd eurónyi uniós forrás sorsa ismét kérdésessé váljon, sőt, akár el is vesszen. Ezekből a pénzekből utak és vasutak épülnek, intézmények újulnak meg, kkv-fejlesztések és iparfejlesztési programok valósulnak meg – vagyis mindaz, ami a mindennapi életet és a gazdaság működését érezhetően javítja. Ezek azok a források, amelyekért cserébe lemondtunk vámokról, nemzeti piaci szabályozásokról, és amelyek miatt éves tagsági díjat fizetünk az EU-nak.

A napokban a per kapcsán az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka indítványában azt javasolta, hogy a Bíróság érvénytelenítse a források felszabadításáról szóló bizottsági döntést, hogy Magyarország ne használhassa fel a forrásokat. A per lényege – a nyilvános érvelések alapján – jogi, eljárásrendi és adminisztratív természetű: nem arról szól, hogy a magyar embereknek ne járnának fejlesztési források, hanem arról, hogy a döntést milyen eljárással hozták meg, és ezt mennyire lehet megtámadni.

Vagyis a per kapcsán a Tisza Párt szövetségesei, a DK és a Momentum saját politikai vagy anyagi előnyük, hatalmi céljaik elérése érdekében szándékosan kárt okoznak annak az országnak és közösségnek, amelyhez tartoznak. Az országgyűlési kampányban az Európai Unió Bíróságának főtanácsnokán keresztül üzenik meg a magyar embereknek, hogy „ha nem a megfelelő irányba szavaztok, annak ára lesz”.

Ez a fajta beavatkozás nem példa nélküli az EU-ban. Emlékezhetünk arra, amikor az olasz választások idején Ursula von der Leyen azt üzente: ha Melonira szavaznak, „vannak eszközei”, amelyeket be fog vetni – ahogyan tette akkor Lengyelországgal és Magyarországgal szemben.

Most, ahogyan az olaszok, úgy mi is megüzenhetjük Brüsszelnek: a magyar embereket nem lehet zsarolni. Hamarosan indul az EU új, hét éves költségvetésének vitája, és költségvetés csak akkor lesz, ha a tagállamok egységesen megállapodnak – és senki nem vétózik…

Lehet erre fintorogni, lehet felháborodott kommenteket írni – de amíg Magyarországon vannak olyan politikai erők, akik a saját céljaik érdekében tudatosan kárt okoznak a közösségnek, és amíg Brüsszel szemmel láthatóan partner ebben, addig nekünk is a saját érdekeink mentén kell élnünk a rendelkezésünkre álló eszközökkel.

Üzenjük meg, hogy az a politika, miszerint „minél rosszabb Magyarországnak, annál nagyobbak a Tisza esélyei”, vállalhatatlan, és bukásra van ítélve.