A ripacs, a hipokrita és a fordított Robin Hood

Túljátszott szerepek, egy hitelét vesztett katona és „Leninfiús” fenyegetések szították a szekta hangulatát az Andrássy úton. Unalomig ismételt panelek az elszámoltatásról és a bebörtönzésekről, az európai ügyészséghez való azonnali csatlakozásról és persze ment a virtuális fizetésemelés, már esernyőt kellett nyitni annyira zuhogott a „money rain”.

A kokárdás néni elhitette a szekta tagokkal, hogy majd szabadon dönthetnek sorsukról és egy új világ jön el számukra (na attól mentsen meg az Isten). Mintha most nem mindenki a saját szerencséjének a kovácsa lenne, de ezen a részleten inkább elegánsan átsiklottak, hiszen így mindent rá lehet fogni a „Zorbánra”. Mennyivel egyszerűbb így az élet, hát nem? Nem tanultál, iszol, utálod a munkád, meg an block az egész világot, akkor fogd a kormányra és máris nem te vagy minden rossz forrása. A csillogó szemű ötvenes nők türelmetlenül várták a minimessiást, de előtte még át kellett esni a kötelező ripacskodáson, amit Rusznák András kitűnően teljesített túljátszott, lihegő versmondással.

Ezt túl élve szemtanúi lehettünk a hipokrácia diszkrét bájának, amikor Ruszin-Szendi-Romolusz láthatóan megkeseredve támadta a kormányt. A hitelesség viszont ott veszett el, hogy pont ettől a vezetéstől kapta a 900 milliót érő luxusvillát, amelyet az ő tervei alapján készítettek. A TB-kártyás szépészeti beavatkozások pedig végkép nem voltak méltóak egy vezérkari főnökhöz. Katonaként sajnálom, hogy így lebontotta a saját dicső karrierjét és átállt az ellenséghez...
Nagy Ervin hozta a formáját és áradt a dal (LOL), de erre ne is vesztegessünk több szót. A huszárosan kiöltözött minimessiás viszont bekapcsolta a pszichotikus robotpilótát, amelyet csak a „hívők” mocskos Fideszezése szakított meg néha, a csapata hozta az elvártat...

Áradt a monoton fenyegetődzés (ha a Tisza már nem is) a jól megszokott panelekkel: „tégláról-téglára lebontjuk a NER-t, zéró tolerancia a korrupciót illetőleg (ha a tesómnak osztom a zsét az nem az), út a börtönbe program” (ez a kedvencem, mert olyan Leninfiús, vagy Fegyőr Bandis) és persze mindenki is propagandista. Akkora jó, amikor ez az arc a szeretet Magyarországáról beszél... Pont ő, aki terrorizálta a családját, lehallgatta a saját feleségét, a barátnőjét (OK, az is őt) megpofoz valakit, ellopja a telefonját, majd a Dunába dobja, ahova minket újságírókat is belökne (szerencsére nem belövetne, de az majd haladó szint lesz). Sok hiteltelen hordószónokot láttam már, de magyar péter (direkt kisbetűvel) veri az összeset.

A zsinóros Attila és a kokárda nem csinál senkiből hazafit vagy honatyát. Főleg akkor nem, ha azt másnap skinny öltönyre cserélve hátba támadom szülőhazámat Brüsszelben, ha Ukrajna sorsa jobban érdekel, mint a magyar emberek boldogulása. Csak ripacskodást láttunk és fenyegetődzést egy minidiktátortól, de semmi igazi politikai víziót (azok elhangzottak a Múzeumkertben). Persze Manfred Webernek, a Soros-bérenceknek és a háborúpárti politikusoknak pont egy ilyen kiszolgálóra van szükségük. Nem kell önálló politikai program, jövőkép,... dehogy kell, azt majd megírják ők. A szolgájuk csak lebontaná a határkerítést, beengedné a migránsokat, eltörölné a tizenharmadik havi nyugdíjat, a rezsicsökkentést, az adókedvezményeket, megszavazná Ukrajna uniós csatlakozását,... Olyan fordított Robin Hood lenne, elvenné a szegényektől és odaadná a gazdagoknak. Köszönjük péter, inkább énekelj!!!